Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
4 T De ez utóbbi — igen jelentékeny módosítást és nagy horderejű eoncessiót véve alapul, és e mellett, mint általánosan elismert absolut követelmény mellett, viszonyítva a bíróságot a végrehajtás, másik — a közigazgatás functióihoz, s ez utóbbi tevékenység orgánumának szükségszerű függéséhez és alárendeltségéhez : vájjon nem mutatkozik-e elegendő indok e lényeges különbségben arra, hogy az, a mi létfeltételeiben ekként különbözik a másiktól, ezzel ne foglaltassák össze. És alapul véve a megjelölt módosítás, illetőleg concessio igazoltságát képező eszmét : nincs-e ebben elegendő indok a bírói hivatás súlyának és erejének fokozására az által, hogy ezen — regulatora az állam jogrendjének, correctivuma a sokszor épen a felsőbb tényezők által erőszakosan megzavart jogállapotnak — mint önálló hatalom álljon szemben az állami egyensúlyt felbontó, az intézmények által adott garantiákat megsemmisítő, vagy megzavaró hatalmaskodással ? A történet e tekintetben is irányzó útmutatást, nagybecsű tanítást tartalmaz. Bizonyára senki sem tudja jobban, mint tudós felolvasónk, hogy e bekebelezés — soha sem juthatott — habár csakis a pusztán hallgatásból vélelmezett beegyezés következtében — a békés uralom jogczíméhez. Mindig és mindenkor találkoztak tekintélyes ellentmondók, s az egész franczia, az egész olasz jogliteratura, igen kevés kivétellel, — mely közé Garsonnet nagyobb szabású munkája is sorolandó, — a bíróság önálló, hatalmi minőségét vallja; sőt az államügyészség és bíróság jogkörének elválasztásánál: a bírói és a végrehajtói hatalom sért-' hetetlen önállóságának fenntartása képezi ma is a határvonal kitűzésének elvi szabályozóját. Komoly figyelmeztetésül szolgál e kérdésben Gneist hathatós szava és Sarweynek Laband elleni találó és éles megjegyzése; mind megannyi óvások a jogállam garantiáinak csökkentése ellen; a mi pedig elmaradhatlan, ha a bírói hivatás, önálló államhatalmi helyzetéből, a végrehajtói hatalomban bennrejlő tartozékká tétetik. Sokat tanultunk, sokat élveztünk jeles tagtársunk kitűnő értekezése folytán; de mindenik tételének ellentmondás nélküli helyeslésére, e tudományos egylet valamennyi tagja részéről bizonyára ö, — a ki a kritika útján jutott kivívott eredményeihez, — a 69
