Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]

27

egyes tényekben és nemcsak jogalkotólag is nyilatkozhatik és ez legfőképen a nemzetközi viszonyokban fordul elő.

Angol gondolkodótól ered tehát az államhatalmak elválasztásának eszméje, sőt a Montesquieu tana nemcsak a Locke elméletének folytatása, hanem egyenesen úgy van felállítva az Esprit des Loisban, mint Anglia alkotmányából levont. Mindaz- által Anglia nem fejti tovább a tant, s az államhatalmakra mint szervekre, nem pedig mint funkcziókra helyezi a súlyt. (L. szerzőtől: Újkori Alkotmányok II. köt. 15. §.), sőt azok elválását parlamentáris kormányzata inkább elhomályosítja.

Mindenesetre Montesquieut illeti az államhatalmi tan megalapításának érdeme, de nála jelentkezik az a tekintetben is legélesebben, hogy mint az államczélok legczélszeriibb megoldásának mechanismusát tekinti.

Montesquiu ugyanis (Esprit des lois. XI. könyv, 6. fejezet. Magyarul megjelent 1833-ban) abból vezette le több államhatalom léteiét, mert az állam czélja a szabadság biztosítása, ámde ha a szuverén akarat minden funkcziója, ha minden államhatalom együtt van, az zsarnoki lesz, ezért kell több államhatalomnak lenni, s ezek között a szuverén akaratot, hatalmat megosztani.

Ilyen államhatalmat Aristoteles nyomán azután hármat vesz föl Montesquieu, miért épen hármat? nem keresi tovább.

A Montesquieu tana sok tekintetben kihívta a bírálatot.

Ugyanis Montesquieu azt tanította, hogy e három hatalomnak egymástól el kell választva, egymás ellen föl kell fegyverezve lennie, nehogy egyik a másikat megsemmisítse, mert az államhatalmak egybeolvadása által beállna a zsarnokság, így különösen a végrehajtó hatalomnak veto-joggal kell bírnia, melylyel a törvényhozót megakadályozhassa, hogy ez a végrehajtó hatalmat ne mellőzhesse, a végrehajtást tőle magához ne ragadhassa. Az államhatalmak közt egyensúlynak (balance des pouvoirs) kell fennállani s az egyiknek sem szabad a másik fölött túlsúlyra emelkedni. De ily egyensúly nem egyenlő jelen- tésü-e az állam mozdulatlanságával ? A dolgok szükséges mozgása majd kényszeríti őket, így okoskodik Montesquieu, az indulásra s akkor kénytelenek lesznek egyetértőleg haladni.

Ez elmélet, mely tisztán mechanikus berendezésként fogja föl az államot, arra sem adott feleletet, hogyan legyen lehetsé49