Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]
13 asse civiljogi törvényhozásunkra szorítkoznia. Az összes törvénytárt kell vallatóra fognia és tekintet nélkül a törvény czimére, alkalmára és tárgyára, onnan venni a magánjogi vonatkozásokat, ahol találja. De a tulajdonképeni magánjogi törvényeink is rendszerint többet rejtenek magukban, mint a mennyit a törvényhozó, beléjök fektetett. Az ismeretes mondat, hogy a törvény sokszor bölcsebb, mint a törvényhozó, különösen ottan áll, ahol a törvényhozás, mintáz újabb magánjogi minálunk, jobbadán külföldi példák nyomán indul. Minden törvényszakasznak meg vannak a maga fogalmi előzményei és aki valamely törvényt recipiál, az e törvényben implicite magáévá teszi a fogalmi előzményt is, amelynek az folyománya. Ily világításban merem mondani, hogy pl. a német kereskedelmi és csődtörvénynyel több pandektajogot recipiáltunk, mint a mennyi új jogot Németország e törvényekkel nyert. Téves dolog kétségtelenül, ha a kereskedelmi törvény minden tételét általánosítva, azt minden megkülönböztetés nélkül a közönséges magyar magánjog kötelmi jogának állítjuk, mint ezt pl. Zlinszky a maga könyvében tette. Ez eljárás, mely a keresk. törvény 1. és 264. §-ának teljes ignorálásán alapszik, valóságban meghamisítja polgári jogunkat és felforgatja a logika ismeretes tételét, mely szerint az általánosból a különösre igen, de a különösből az általánosra következtetni nem lehet. De másfelől bizonyos az is, hogy nem jus singulare mindaz, a mit a keresk. törvény magába foglal. A kérdés, melybe e különös törvényeink minden tételénél esetről-esetre bele kell mennünk, éppen az : kivételt akart-e a törvényhozó e tételével statuálni a közpolgári szabály alól, vagy a szabályt akarta-e a jus singulare codificatiója alkalmából, az ingadozó közönséges jogi gyakorlattal szemben, kifejezésre juttatni? Néhol a keresk. törvény maga mondja, hogy intézkedése a közönséges magánjogot is illeti. így péld. a bemutatóra szóló papírok jóhiszemű megvétele vagy zálogbavétele esetén a 300. §. egy absolut hatályú pub- liciana actio-t állít fel, kifejezetten különbség nélkül, vájjon kereskedők voltak-e a felek vagy sem és vájjon kereskedelmi volt-e az ügylet vagy sem? De ahol a törvény a szabály általános magánjogi voltát nem is mondja ki, néhol kétségtelen, hogy a keresk. törv. külön rendelkezéséből nem szabad a contrario 287
