Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]
7 vekedö elidegenedésünk okából még be nem ismerhetünk : konstatálni fogja a visszaesést, melyet a magyar magánjog dogmatikája századunk másodikjfelében felmutat. Frank Ignáez még azon régi tudósainkhoz tartozott, kik a korabeli európai tudós társaság tagjaiul érezték magukat, ő még a nemzetközi latinnyelvü tudomány emlőin nevelkedett, a mint maga is főmunkáját először latin nyelven irta. Ez külsőségnek látszhatik, valóban azonban e külsőségben jó darab garan- tia volt a belső érték iránt. Jogtudományunk addig, míg latin nyelven szólt, a szó akkori értelmében európai volt. Kezdve a tizenhetedik századbeli nagyszombati romanistáinkon, le egészen a nemzeti tudománynak a jelen század elején történt megalapításáig, bármi különbözők voltak is az erők, melyek nálunk a jogirás és jogtanítás szolgálatába álltak : de az akkori európai tudományt tanították és latin előadásaikban és könyveikben az akkori Európához szóltak. Midőn Kendek János József, a nagy- szombati római jogtanár, a múlt század első felében az ő «Institutionum imperialium liber I» vagy a «Dissertatio juridieáját» Nagyszombaton sajtó alá bocsátja, ugyanazon forrásból merít, mint akármely wittenbergi vagy tübingeni collegája, nekik szól, az ő nyelvükön szól és ezért szükségképen az ő niveaujukra kell állania, hogy megszólalhasson. És, hogy a magyar jogról iró tudóst említsek, Szegedy János Tyrociniumában a külföldön elismert romanistákra és kanonistákra ép ügy hivatkozik, mint bármely korabeli német, németalföldi vagy franczia romanista: Wesembeck, Barbosa, Mynsinger, Schmalzgrueber az olvasmányai, és anyag, módszer és tárgyalási forma: egyazonos azzal, melyet az akkori tudományos Európában ismertek és elismertek. A mióta jogtudományunk nemzetivé vált, az európai nexus ezen külső garantiája elesett, és minthogy irodalmunk nyelvénél fogva el volt zárva a külföldi tudomány ellenőrzése elől, jórészben az iró lelkiismeretére és lelkesedésére volt bízva, hogy a kisebb körrel, melyhez beszélt, le ne szállítsa álláspontját is. A ki ezen megjegyzésemet igazságtalannak érzi, annak felteszem a kérdést: hiszi-e őszintén, hogy újabb tudományos jogi irodalmunk, ha nyelve a külföldi ellenőrzés ellen nem védi, oly módon compilálhatott és plagiálhatott volna, a minthogy megtörtént, és gondolja-e hogy minden magyar jogirodalmi termékünk-281
