Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]
о säg ez első álma óta mi minden akart történni és mi minden nem történt meg, eleven tudatában van mindnyájunknak. Az 1861-es országbírói értekezlet még e szavakkal vezeti be javaslatát: «Addig is, a míg az alkotmányos törvényhozás a kodifi- katio rendszeres művét befejezhetné». A mit akkor mindenki rövid egy-két évre várt, máig sem teljesült. így lett, hogy ma, az 1791 : 67. tcz. teremtésének százados évfordulóján az akkor tett ígéret még mindig ígéret maradt: a kodifikationalis törekvés eredménytelenségének százados gyászünnepét üljük. A mit törvényhozásunknak végeznie nem sikerült, azt jórészben pótolhatta, és ez által a törvényhozást is előkészíthette és támogathatta volna, a tudomány. Tudományos életünk alig egy emberöltő óta örvendetesen fejlett. Uj tudományszakok nyíltak, miknek azelőtt nálunk hírét sem ismerték, a régiek új mederbe terültek, megtaláltuk és fentartjuk a kapcsolatot a legműveltebb nemzetek tudós irányaival, és jogtudományunknak is nem egy ága örvendetes erősbülést mutat. De lépést tartott-e vájjon a magyar magánjogi tudomány is ? A magyar magánjog dogmatikája — nem a jogtörténetről szólok, a melynek terén érdemes tudósaink keltek — a magyar magánjog dogmatikája Frank «közigazgatási törvénye» óta nem haladt. Tankönyvek készültek azóta, melyek a létező joganyag tudományos és rendszeres fogalmi feldolgozása helyett a régi scholasticus meghatározással és felosztások ismétlésével és az újabb törvények hézagos, összefüggésnélküli, nyers lenyomatával érik be. A hatalmas evolutiónak, melyen az általános jogtan dogmatikája több mint egy emberöltő óta keresztül ment, ezen irodalmunkban nyoma sincsen. Pedig ez átalakulás, mely Németországból kiindulva, egynéhány évtized alatt az összes müveit nemzetek jogtudományát meghódította, és mely ma már oly apró népnek, mint a hollandinak, és oly exoticusnak, mint az orosznak is minden újabb jogi termékére reásütötte bélyegét: ez átalakulás ma többé senki által sem ignorálható, ki a magánjogi tudomány bármely terén szót emel vagy tollat forgat. Magánjogi tudományunkat ez újabb evolutio nem verte fel álmából. Mert álom az, terméketlen álom, miben tudományunk ez ága egy fél század óta lézeng. Szalay László fenkelt szellemű jogtudósunk «Publicistikai dolgozataiban» egy helyütt 87»
