Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
7 nek nagy átalakulása szolgáltatja. Értem a 40-es években végbement átalakulást. Ezt az átalakulást nem azok vitték keresztül, a kik a hétszemélyes tábla zöld asztalai mellől, mint az ország legfőbb, az ország jogegységét képviselő bírái, a legnagyobb és a legközvetlenebb hatást gyakorolták az igazságszolgáltatásra. Az ítélőmesterek, állásuk méltóságához tartozónak vélték az ősök hagyományaihoz való erős ragaszkodást. Anegyvenes évek müveit az államférfiak és az ügyvédek alkották, ügyvédek szerkesztették a 43-iki büntetőjavaslatot, a közjogi törvényeket; ők rendezték— a mennyire lehetett—-az urbériséget, és ők hangoztatták már akkor az ősiség eltörlését. Azok az ügyvédek pedig, a kik a bíróságok asztalai mellett ültek, — mert akkor a bírák is ügyvédek voltak — azok a bírói székben conservativ judikaturát folytattak, mert mást nem is folytathattak : a biró csakis conservativ lehet, azért mert biró. A bíróság a jog egységének, biztosságának őre, a jogrend fentartója. A bírói szervezetben, a mely tagjait a társadalom külön osztályává teszi, csakis conservativ tevékenységet lehet kifejteni, a fejlesztés az ügyvédség dolga.*) *) Ezen megjegyzéseimet egy kiváló civilistánk elhibázottnak tartja. Szerinte a jogfejlesztést a bírói cselekvés eszközli. Az ügyvédség a bíróra legfittebb annyira hat, a mennyire maga is a nagy közönség liátása alatt áll. — Kétségtelen, hogy ezt a hatást az ügyvédség közvetíti. De nemcsak közvetíti, hanem tettre is késztí a bíróságot. Hogy a jogfejlesztés cselekményének mechanikai részét a biró végzi, az kétségtelen. De ezt is csak akkor, ha az ügyvédség a bíróság ellenállását már legyőzte. A ki ismeri a judikatura belső természetét, tudja hogy mekkora óvatossággal tartózkodik a bíróság minden elvi kijelentéstől. Ennek egyik okát az képezi, hogy a bíróság nem akar, vagy nem mer generalizálni; a másik és legfőbb oka pedig a bírói szervezet conservativ természete. Ha új jogkérdés kerül a bíróság asztalára (a felsőbíróságokat ki nem véve) ennek az új kérdésnek eldöntése elől a bíróság ha csak egyáltalában lehetséges, — kitér. Akár úgy, hogy a tényállást bolygatja fel; akár úgy, hogy megkísérti az esetet egy más, már létező jogelv alá subsum- málni. Utóvégre analógiához, fictióklioz folyamodik, de új jogszabályt nem alkot, a meddig csak elkerülheti. Ez a bíróságnak, mint zárt testületnek szervezetéből következik. Látszólag ellentmond ennek a megjegyzésnek a bűnvádi eljárás iránt keletkezett újabb magyar judikatura. Ez a judikatura oly liberális volt (egészen a legutóbbi időki g), hogy valósággal elébe vágott a kodifikátiónak. Elég lesz a vádelv behozatalára utalnom. Törvény híján 237
