Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
8 És lxa tovább kisérjük a mostani magyar jog alakulásának menetét, akkor látni fogjuk, hogy a nagy kodifikatorok, az újjászervezők az ügyvédségből kerültek ki. Látni fogjuk azt is, hogy a magyar igazságügyi politikában újabban ismét érvényesülő irány, «a bíróságok felfrissítése» végett minél több ügyvédet igyekszik a bírói szervezetbe belevinni. Általában pedig látni fogjuk, hogy a judikatura minden oly haladása, a mely az elavult jogintézményeket törvény híján bírói gyakorlattal pótolja, — az ügyvédség folytonos, kitartó küzdelmének és rábeszélésének eredménye. A milyen nevetséges volna a jogegység és jogbiztosság érvényesítését az ügyvédségtől várni, épen olyan képtelenség azt hinni, hogy a jog fejlődésének iniciativáját a bíróságokra lehet bízni. Mind a két testületnek meg van a maga hivatása a jogéletben; a bíróság hivatása a jogfentartás, az ügyvédség hivatása a jogfejlesztés. Az ügyvédség ezen rendeltetése képezi, nézetem szerint, a kérdés próbakövét és nem a Dr. Eeichard t. barátom által felhozott olyanféle szempontokból, hogy milyen szervezetű ügyvédség alkalmasabb a perköltségeknek csökkentésére, hanem abból a szempontból kisértem meg az ügyvédség szervezetének kérdését megoldani, hogy a zártszámu avagy a szabad ügyvédség alkalmasabb-e az ügyvédség legmagasabb és legnemesebb feladatának, a jogfejlesztésnek eszközlésére. Mielőtt azonban a kétféle szervezetet, azt a melyet t. tagtársunk «korlátolt számú» ügyvédségnek nevez, s azt, a mely a régi római és franczia ügyvédségből jogi qualifikátió alapján szabadon fejlődött, és a mely nyitva áll mindenki előtt, -— összehasonlítanám, legyen szabad a jogélet fejlődésének irányára nézve még egy pár megjegyzést tennem. az egész magyar bűnvádi eljárást, úgyszólván, újjáteremtette. A kik a Curia ezen korszakának történetét ismerik, tudni fogják, hogy a judikatura ezen alkotásait legnagyobbrészt azon tanácsnak lehet köszönni, a mely- tanács élén akkor az anyagi büntetőjog újjáteremtője állott, és a kinek befolyása egy irányban és egy időre le tudta győzni a Curia természetes conservativ hajlamait. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy ebben az irányban legégetőbb szükség volt a reformra. A hetvenes évek előtt (és részben alatt) fennállt bűnvádi eljárás valóságos anaclironismus volt. 338
