Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Neuman Ármin: A korlátolt felelősségre alakúlt társaságokról szóló 1892. évi német birodalmi törvényről [77., 1893]
5 vagy vannak-e más okok is, melyek e jelenség magyarázatául szolgálhatnak ? Azt hiszem, hogy igen; mert a tapasztalat eléggé bizonyítja, hogy a gazdasági élet számos képzeményei ott is jutnak részvénytársasági alakban nyilvánulásra, ahol az imént jelzett feltételek fenn nem forognak, hol a kis számban egyesülő egyéneknek saját gazdasági ereje az általuk kitűzött czélok megvalósítására teljesen elegendő volnának. Történik az pedig főleg azért, mert a tagok a korlátlan egyetemleges felelősség alól menekülni kívánnak, mert azon bilincseket, melyeket ezen kötelezettség kovácsol, elviselhetetleneknek tartják; minél tisztábban és szabatosabban jut a részvénytársasági jog terén a korlátolt felelőség elve kifejezésre, minél inkább nyújtott a részvénytársasági alak módot és alkalmat arra, hogy az egyesek bizonyos meghatározott tőkén túl, melylyel a társaság czéljaihoz járulni kívánnak, minden további felelősség alól menekülhessenek, annál nagyobb mérveket öltött a részvénytársasági alak is. Csak ritkán viseltetik két vagy több egyén oly rendkívüli bizalommal egymás irányában, hogy nemcsak a társaság vagyonát, hanem magánvagyonukat, sőt emellett kereskedelmi és polgári becsületüket is teljes megnyugvással egymás kezeibe letegyék. Ezen bizalom rendkívüli volta, a korlátlan felelősségben rejlő nagy vagyoni risiko oka annak, hogy a társulási ösztön a tiszta tőkeegyesülés keretében szerez kielégítést, még pedig akkor is, ha ezen egyesülés egész lényegét tekintve, gazdasági czéljait csak individualistikus alapon valósíthatná legjobban. Ámde, t. teljes ülés, a részvénytársaságnál azon viszás- sággal állunk szemben, hogy alkotmánya nagyobbára publicis- tikus jellegű, hogy szabad mozgását a törvény sok tekintetben korlátozza; a részvényesek öntevékenysége minimális; anyagi fejlődése és virágzása nem a társasági tagok, hanem a társaság képviseletére rendelt közegek szakképzettségétől, szorgalmától és becsületességétől függ. Mindez eléggé mutatja, hogy csak ott van helyén, hol kevés egyénnek anyagi és intellektuális ereje a társasági czél elérésére elégtelen vagy a hol a társasági tagok közötti kötelék laza volta a társasági érdekek sérelmére nem szolgál. Nem anomalia tehát az, hogy számos gazdasági egyesülés a tételes jogi tehetetlenség folytán gyakran oly mer derbe tereltetik, hol könnyen elposványosodik ? Miért legyenek 191
