Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Neuman Ármin: A korlátolt felelősségre alakúlt társaságokról szóló 1892. évi német birodalmi törvényről [77., 1893]
4 körvonalazott czéljaik folytán csak korlátolt gazdasági körben mozoghatnak; a résztvevők számának folytonos fluctuatioja és a társaság tőkéjének folytonosan változó mennyisége azokat különös társasági fajjá minősíti és mint Goldschmidt is helyesen kiemeli, sajátképpen csak azon rendeltetéssel bírnak, hogy az önállóságukat teljesen fentartó egyes gazdaságokat kiegészítsék. Ami azonban a betéti társaságot illeti, noha tagadhatatlan, hogy a közkereseti társaság történeti fejlődését tekintve, a régi com- mendaból keletkezett, mégis tény, hogy a mai betéti társaság lényegében nem egyéb modiűcált közkereseti társaságnál, melynek életet és actio-képességet a beltagok nyújtanak; kültagok sajátképpen csak mint kölcsönadók jelentkeznek, kik az üzlet nyereségében és veszteségében részesülnek. Ugyanezt látjuk más irányban a nálunk ugyan nem ismert, de több külföldi törvényhozás által meghonosított betéti részvénytársaságnál, mely — egész constructioját és szervezetét tekintve — nem egyéb modificált részvénytársaságnál. Ha már most ezen társasági alakzatokkal szemben azon kérdést vetjük fel: vájjon képesek-e a gazdasági élet változó alakban jelentkező igényeit kielégíteni, vájjon képesek-e a folyton növekedő társulati ösztönnek egészséges tápot nyújtani; erre a mindennapi tapasztalat után indulva, határozott nemmel felelhetünk. Tagadhatatlan ugyan, hogy gazdaságilag véve, az egyesülésnek egyetlenegy neme és alakja sem képes a tőkének és az emberi értelmiségnek oly fokú értékesítését előidézni, mint a tisztán individualistikus alapon nyugvó társaságok, melyeknél a tagok tőkéje és intelligentiája egyúttal közvetlen összeköttetésbe lép; éppoly kevéssé zárkózhatunk el azon tény elől, hogy a korlátlan és egyetemleges felelősségre alakult társaságok legalább elvben szolidabbak és hitelképesebbek, mint az ezen alapot nélkülöző társaságok; mégis azon jelenséget nem ignorál- hatjuk, hogy a keresk. jog egész fejlődése a tőkeegyesülés felé irányul, és hogy az individualistikus társasági alkatnak további képződése és kibővítése teljesen stagnál. Honnét e jelenség? Vájjon csak abbán találja-e okát, hogy a modern gazdasági feladatok valósítása az egyesek gazdasági erejét messze felülmúló tőkék igénybevétele teszi szükségessé < 190
