Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Neuman Ármin: A korlátolt felelősségre alakúlt társaságokról szóló 1892. évi német birodalmi törvényről [77., 1893]

Igen tisztelt teljes ülés! Midőn szives figyelmüket rövid időre a felolvasásom tárgyát képező törvényre irányítanám, teszem ezt azért, hogy egy törvényt rövid vázban ismertessek és tegyek discussio tárgyává, mely a kereskedelmi jog terén törvényhozási eseményt képez és melynek reflexhatása a mi jogéletünkre is úgy a német és magyar gazdasági viszonyok hasonlatossága, mint a magyar és német törvény alapjainak azonossága folytán ki nem maradhat.

Eseménynek neveztem e törvényt azért, mert rést ütött a társasági jog számos hagyományos doctrinájában, felforgatja azon chablonokat, melyek eddig úgy szólván dogma erejével bírtak és egy új, az eddigitől egészen eltérő jogfejlődésnek egyengeti útját.

Kereskedelmi társasági jogunk tudval.evőleg két sarkpont között mozog; az egyik oldalon (természetesen itt csak a szabályról beszélve) látjuk kevés számú egyénnek összes értelmi és gazdasági erejét egyesülve és ezen egyének korlátlan és egyetem- leges felelőségét, a másik oldalon tág körű személyeket, kik csak bizonyos előre meghatározott tőkével járulnak a társaság ezél- jaihoz; az egyiknél a résztvevők physikai és gazdasági személyisége lép előtérbe, a másiknál a részvény által képviselt részvételi jog; az egység itt csak eszmnéyi, az egyesek helyébe a corporatio lép, mely csak alkotmányos közegek által jut külső érvényesülésre. Az egyik társasági alakzatot, ennélfogva helyesen individualistikus társaságnak, a másikat testületi vagy tőkeegyesülésnek nevezhetjük. Egy szóval a közkereseti és részvénytársaság képezik a kereskedelmi társaságoknak két typikus alakját, melyeknek a többi társasági alakzatok csak módosításai. A szövetkezetektől itt egészen eltekinthetünk, mert törvényesen

1*

189