Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
20 л Igaz ugyan, a mit Garofalo mond, hogy a büntetés es bűntett incommensurabilis mennyiségek, ennek oka azonban az, hogy a bűncselekvény természetét nem eléggé ismerjük, azaz hogy magunk sem látjuk tisztán, hogy mi az, a mit a bűncselekvé- nyekben büntetendőnek tartunk. Ez az oka annak, hogy a büntetések megállapításánál bizonyos nem eléggé elemzett indulatok által vezéreltetünk, a melyek természetesen nem elég határozottak arra, hogy pontosan összemérhetők legyenek. Ha azonban meg fogjuk állapíthatni az összes elemeket, melyek bennünk a büntetési vágyat okozzák, akkor meg fogjuk találni azt is, hogy mily cselekvények mily mérvben okozzák ezen vágy felkelését, azaz meg fogjuk állapíthatni azt, hogy az egyes büncselekvények mekkora büntetést érdemelnek. Ennek egyik erős bizonyítéka az hogy ma is, a mikor, bár nem elég tisztán, de mégis valameny- nyire tudjuk, hogy mi az, a mi az egyes büncselekvényeket előttünk, büntetendőkké teszi, tudomással bírunk arról is, hogy némely büncselekvényeket igen erősen, másokat kevésbbé erősen és ismét másokat egész gyengén kell büntetnünk. És bár ezen tudomásunk eléggé határozatlan, de mégis, mint az összes ma uralkodó büntetőrendszerek összehasonlításából látjuk, eléggé határozott arra, hogy bizonyos megközelítő arányosságot hozzon létre az egyes bűncselekvényekre kiszabadandó büntetések mérvében. Garofalo büntetőrendszerének legjobb gondolata, t. i. hogy ott, a hol reparatio lehetséges, egyéb büntetés felesleges, szintén nem függ össze az ö rendszerének alapelvével és szintén bizonyos homályos igazságossági és czélszerűségi érzetből származik. Garofalo kiinduló pontja ugyanis egységes, t. i. az, hogy a bűncselekvény a becsületesség és szánalom átlagos fokának megsértése. Ebből az elvből kiindulva a büntetőrendszernek is csak egységes elvéhez lehet eljutni, nem pedig ahhoz, hogy a büntetőrendszer alapelvét a büncselekvények egyik része tekintetében az eliminatio, a másik része tekintetében a reparatio képezi. Véleményem szerint igaz az, hogy a büntetőrendszernek két elve van, t. i. az eliminatio és a reparatio, de igaz az is, hogy az elv ezen kettős volta nem a Garofalo büntetőrendszerének egységes alapelvből, hanem a Garofalo és az anthropologikus iskola által elhanyagolt azon igazságból vezethető le, a melyet fentebb tárgyaltam, hogy t. i. a bűnösök két nagy osztályra szakadnak, a 20
