Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
19 tetést képez, mint amaz. Némely testi sértés vagy vagyoni bűncse- lekvény esetén hatályos repressionális eszköz az, ha az elkövetőt nagy pénzbeli kárpótlásra kötelezik, természetesen azon Garofalo által contemplált módon, hogy tényleg kényszerítve legyen napi keresményének legnagyobb részét beszolgáltatni a hatóságnak. Ez a büntetés jobban biztosítja a sértett és a társadalom érdekeit, mint az ez esetekben kiszabatni szokott rövid fogház- büntetés, a mely feleslegesen sújtja a bűnöst, és a sértettnek mit sem használ. Látjuk, hogy Garofalo büntetőrendszere egyik irányban szigorít, a másikban enyhít a mai büntetőrendszerekkel szemben, és nézetem szerint mind abban az irányban, a melyben szigorít, mind abban a melyben enyhít, haladást képezne az uralkodó büntetőrendszerekkel szemben. Tekintsük azonban ezt a rendszert magának Garofalónak alapelvéből kiindulva, t. i. abból, hogy a természetes büncselek- vény nem egyéb, mint az átlagos szánalom vagy becsületesség megsértése. Ha ebből indulunk ki, mindenekelőtt azt látjuk, hogy a büntetésben nem lehetne különbséget tennünk a született gyilkosok közt, a kik a szánalmat sértik és a született tolvajok közt, a kik a becsületet sértik. Ezen alapból kiindulva nem indokolható az, a mit Garofalo mond, hogy az egyik csoportot halálra ítéljük, a másikat deportatióra. Az, a mit a Garofalo e különböz- tetés indokául felhoz, hogy t. i. a gyilkosokkal szemben mi bennünk is hiányzik minden szánalom, és ez az, a mi a halálbüntetést indokolja, el nem fogadható érvelés. Nem fogadható pedig el nemcsak azért, mert nem a rendszer alapelvéből van véve, hanem ezért sem, mert a benne konstatált tény nem is való. Nem való az, hogy mi a gyilkosok iránt szánalmat egyáltalán nem érezünk, és még azok is közülünk, a kik a halálbüntetést fentar- tani kívánják, ezt nem szánalom hiányából, hanem azért teszik, mert egyéb érzelmek a szánalmat bennök legyőzik. Másik érve Garofalónak a két osztály közti különbség tekintetében az, hogy a született tolvajokra halálbüntetést kiszabni túlzott lenne. Ez az érve teljesen helyes, ez azonban nem az ő büntetőrendszeréből való, hanem való a classicus iskolának általa el nem fogadott azon elvéből, hogy a büntetésnek a bűntetthez arányosnak kell lennie. És éppen ez az egyik hibája a Garofalo rendszerének, hogy ez az elv abba szervesen beleilleszkedni nem tud. 2* 19
