Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
18 tehát a.büntetőrendszer alapelveit, úgy a mint azokat Garofalo megállapítja, és pedig azért épen a Garofalo alapelveit, mert magát a bűncselek vény fogalmának megállapítását Garofalónál találtuk meg legjobban az anthropologikus iskola írói közül. Garofalo büntetőrendszerének alapelvei a következők. Az u. n. született bűnösök eliminálandók a társadalomból, mert azok ellen egyéb segítség nincs, és pedig a halálbüntetés útján eliminálandók azok, a kikben a szánalom átlagos mérve teljesen hiányzik, és deportatio vagy életfogytiglani elzárás útján azok, a kikben a becsületesség hiányzik. A különbséget a két osztály közt az indokolja, hogy a gyilkosokkal szemben magában a társadalomban is hiányzik a szánalom, míg ellenben a tolvajokat túlzottnak átszanék halállal büntetni. Vannak továbbá itt- ott bizonyos helyen felmerülő u. n. endemikus bűncselekvények; ezek ellen az időleges vagy helyi eliminatio alkalmazandó. Ezen két osztálylyal már átléptünk a született bűnösök csoportjából az u. n. alkalmi bűnösök csoportjába és egyszersmind Garofalo büntetőrendszerének egy újabb alapelvéhez. Az alkalmi bűnösök ugyanis nem az eliminatio, hanem a reparatio elve alapján büntetendők, a mit az indokol, hogy mindenütt, a hol reparatio lehetséges, ott eliminatio felesleges. Egész általánosságban kijelenti végül Garofalo azt, bogy a classicus büntető iskola azon tétele, mely szerint a büntetés a bűncselekvényhez arányos legyen, az ő büntetőrendszerében helyet nem talál, már csak azért sem, mert a büntetés és a bűntett nem commensurabilis (összemérhető) mennyiségek. Nem lehet tagadni, hogy ez a büntetőrendszer sok merész és helyes gondolatot tartalmaz. Nem lehet tagadni, hogy vannak bűnösök, a kiket eliminálni kell a társadalomból, és hogy ilyenek nagyobb számmal fordulnak elő, mint a hogy a classicus iskola a halál vagy életfogytiglani fegyházbüntetéseket alkalmazta. Nem lehet továbbá tagadni, hogy létezik némely bűncselekvények ellen a repressiónak egy az elzárásnál helyesebb módja, t. i. a helyi eliminatio vagy a reparatióra való hatályos kényszerítés. Becsületsértés vagy hatósági közeg elleni kisebb erőszakoskodások stb. esetében például elég hatályos büntetésnek mutatkozhatik némelykor az, ha az elkövetőt az elkövetés színhelyéül szolgált helységből valami kis időre kiutasítják, és ez avval az előnynyel jár a rövid - tartamú fogház felett, hogy természetesebb és igazságosabb bün18
