Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
21 hogy dolgozzanak velünk lépésröl-lépésre ezen rendszer felépítésén. Ismeretes Önök előtt egész sorozata azon kérdéseknek, a melyek a mi hitvallásunkból nemcsak a jogi szakkörökbe, hanem az egész műVelt közönségbe átszivárogtak. Vájjon mi mást jelent a sokszor emlegetett föltételes elítélés, mint azon elv keresztülvitelét, hogy az alkalmi bűnösökkel máskép bánjunk, mint a szo- kásszerüekkel, és hogy különbséget kell tennünk egy részről azon büntettek közt, a melyek az azt okozó körülmények megszűntével megszűnnek, és másrészről a szokásszerű bűncselekmények közt. Különbséget kell tennünk a közt, ki tettét megvallja, megbánja és úgy a hogy tud, érte bűnhődni kész, és a szokássszerü bűnös közt, a ki a bűnből él és élethivatását a fennálló jogrend elleni harczban találja. Ugyanezen alapgondolatból indulunk ki akkor, mikor a rövid tartamú szabadságbüntetéseket korlátolni, vagy valami egyéb módon pótolni akarjuk. Hogy mily messze akarunk itt menni, hogy a szabadságbüntetés legkisebb mérvét három napra, egy hétre, vagy két avagy hat hétre akar- juk-e tenni, — e kérdések tekintetében a vélemények eltérőek lehetnek. Mi a rövid idejű szabadságbüntetés szigorítását, az az elzárás nélküli kényszermunkát és a pénzbüntetés reformját ajánlottuk. De egy teljes büntetési rendszert ma még ki nem dolgoztunk. Én már azt is nagy érdemnek tartom, hogy ilyennek felállítására törekszünk. A büntető törvényhozás átalakulása meg fog történni, bár talán nem egyhamar; de bizonyos, hogy az a szokásszerü és az esetleges bűnösök közti megkülönböztetésen fog alapúink Én szeretném kijelenteni, hogy nekem semmi érdekem sem volna abban, ha az hamar elkövetkeznék. A mi érdekünk csak a közös munka a közös czél elérése végett; és ebben a munkában szövetkezhetünk azokkal is, a kik ma még az uralkodó tudományos nézetek és az érvényes jog barátjai. Csak azt szeretném még hangsúlyozni, hogy a mi felfogásunkat teljesen idealistikusnak szokták mondani, és hogy én ezt a szemrehányást, — ha ugyan szemrehányás akar ez lenni, szívesebben fogadom, mintha materialistáknak, vágj’ mint ez Schveizban, most más fél esztendeje történt, atheistáknak neveznek bennünket. A mi felfogásunkat az idealistikus jelző sokkal jobban jellemzi. Mert a büntető politika, úgyr a bőgj’ mi értjük, az embereknek, úgj’ az egyeseknek, 155
