Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]

22 mint a társadalomnak javulási képességét feltételezi. De minden egészséges idealismusnak realistikus alapon kell nyugodnia, a tudományban épúgy mint a művészetben. Valamint a művész csak akkor teremthet, ha látja az életet úgy a hogy van, a vilá­gos és az erős napfényben, éles szögleteivel és zavaró rútságai­val, épúgy csak az képes idealistikus büntető politikát űzni, a ki nem [átall leszállni a fogházakba, és megnézni és tanulmá­Í nyozni a bűnöst a maga valójában. De az egyén ilyen vizsgálata nem lehet a legfőbb czél, a mint hogy a virtuositásig vitt tech­nika még nagyon messze áll a valódi művészettől. És végül még egy észrevételt. A mai büntető-politikai moz­galom nagyon hasonlít ahhoz, mely a 18-ik század második felé­ben uralkodott és mely ezen századra a saját bélyegét nyomta rá; de egyszersmind lényegesen különbözik is tőle. Mint a 18-ik században, úgy ma is a fennálló jog és az uralkodó tudomány ellen harczolunk. Ma, mint akkor, oly törvények ellen foly­tatunk harczot, a melyek lényegökben túlélték magukat és har­czolunk oly tudomány ellen, mely a constructiók meg­alkotásában, a fogalmak megvizsgálásában s a scolastikában merül ki. A mint a 18-ik században, úgy ma is áll az, hogy ez a mozga­lom nem a czéhbeli jogászok és a tanszéken ülő tudósok köré­ből, hanem a népből származik, a népből, mely mindinkább érzi a különbséget, mely az ő jogérzéke és a tényleges jogrend f közt fennáll. Es ez irány előharczosai épenúgy mint akkor, a művelt közönséghez fordulnak, nem pedig a gyakorlat és a tudomány embereihez. Alig tudjuk ma már a röpiratokat s ujságczikkeket megszámlálni, a melyek a büntető politikáról írattak. Ezek a röpiratok és a hírlapirodalom, a melyek úgy szólván egy egész hadjáratot vívnak ki, nagy ellentétben állanak a tudományos irodalommal és a vaskos foliánsokkal. És még egy hasonlatosságot szeretnék kiemelni. Ajogtudo- mány tanárai ma épúgy mint a 18-ik században, vállat vonva nézik e törekvéseket és bizonyos előkelőséggel tekintenek le reánk. Ve­lünk is megtörténik, hogy kénytelenek vagyunk egész tudós appa­rátussal terjedelmes tankönyveket írni, és azokat történelmi be­vezetésekkel ellátni a végett, hogy a törvényhozás átalakítása iránti küzdelemben meghurczolt tekintéyünket fentartsuk.. 156

Next

/
Thumbnails
Contents