Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
16 vének megsértése bűncselekvényt képez, vagy hogy helyesebbel! fejezzük ki a dolgot, igaz annyi, hogy a szánalom és becsületesség átlagos mértékének megsértése felkelti az emberekben azt a bosszuérzetet és megtorlási vágyat, mely abban nyilvánul, hogy az elkövető a civilisatio korábbi idejében a törzs organizálatlan bosszújának következményeit, a mai időben pedig az organizált biróságok által kimondott büntetést fogja elszenvedni. És ennyiben constatálnunk kell azt is, hogy Garofalo e meghatározása mélyebbre menő igazságot fejez ki, mint a Ferri által adott, és véleményem szerint többet mond, mint ja bűncselekvénynek bármely eddig adott meghatározása. A bűncselekvény tekintetében divatos eddigi meghatározások ugyanis merőben formálisak voltak, és nem tartalmaztak lényeges igazságokat. Még ellenben Garofalo meghatározása magában foglalja azt, hogy a szánalom és becsületesség érzete az, a melynek sértése az emberek büntetési vágyát felidézi, — a mi, ha igaznak bizonyítjuk, mindenesetre lényeges igazság. De ezt elismerve, hozzá kell tennünk mindjárt azt is, hogy Garofalo meghatározása többféle hiányokban szenved. Egyik az, hogy nemcsak a szánalom és becsületesség átlagos fokának megsértése kelti fel az emberben a megtorlási vágyat, hanem felkelti azt pl. az is, ha az emberek az egymás iránt tartozó tiszteletet vagy egymásnak mélyen meggyökeredzett és szenteknek tartott érzelmeit megsértik. Sőt mi több, ezen utóbbi fajhoz tartozó bűncselekvények, a minőkhöz első sorban a más becsületének, vagy más kegyeletes érzéseinek megsértése tartozik, a fejlődésnek most előre látható folyamán hivatva vannak arra, hogy a büntető törvények hatálya alól nemcsak hogy ki ne vétessenek, hanem hogy büntetési sanctiójuk jóval erősebb legyen, mint ma. Bizonyos továbbá az is, hogy az emberekben az u. n. politikai büntettek is felkeltik azt az indulatot, mely azok elkövetőit büntetéssel akarja sújtani. Hogy kívánatos vagy helyes-e az, hogy ez így van, az itt kérdés tárgyát nem képezi, mert itt az magyarázandó meg, hogy mi oka azon ténynek, hogy a politikai bűnösökkel szemben egy hasonló bosszúvágy kel bennünk, mint a természetes bűnösökkel szemben. Erre a kérdésre pedig Garofalo nemcsak, hogy feleletet nem ad, hanem úgy vizsgálja a bün- cselekvény miségét, mintha a politikai bűncselekvények bünte16
