Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
8 tartott egyének száma állandó növekedésben van, és a felett, hogy a lopások átlagos száma, — a melynek 1888-ig történt csökkenése még némi megnyugtatást nyújtott, — épen úgy mint a többi bűntetteké, szintén állandó emelkedésben van; mégis be kell látnunk, hogy a gazdasági depressio képezi annak okát, hogy átalában a büntettek, különösen pedig a lopások száma fokozódik; hogy tehát mi a bűnösség társadalmi és első sorban gazdasági tényezőinek jelentőségét kétségbe vonnók, arról szó sincs. Es itt még én azt is kiemelném, hogy ezen tényezők hatása nincs egy nemzedékre korlátolva, hanem kiterjed többre is. A nyomor, a mely a szülőket tönkre tette, a mely talán az apát az alkoholismus, az anyát a prostitutio ölébe sodorta, az a nyomor a gyermekek életerejének csökkenésében is nyilvánul, a kik annak idejében megint ugyanezen kedvezőtlen körülmények között nőnek fel, és így ezen tényezők fokozódott hatása alá esnek. Maradandó érdeme Queteletnek, hogy ezen tényezők jelentőségére rámutatott. De az ő tanai is tartalmaznak tévedéseket, a melyek felismerése soká tart, sőt némelyikét még ma sem tudjuk egészen határozottan felismerni. Quetelet nem ismeri az individuum jelentőségét, sőt ez a jelentőség ő nála nem egyéb, mint egy «cause perturbatrice». О nem ismeri az egyes embert, hanem csak a «statistikai átlag-embert», ő csak az arithmethikai átlagról tud, a melyet nagy számokból állít elő. Ha őt követjük, könnyen megfeledkezünk arról, hogy az átlagszám csak akkor bír praktikus értékkel, csak akkor egyéb mint valami homunculus, a melyet a tudósok dolgozó-szobáikban kotyvasztottak össze : — ha az átlag a typushoz közeledik. De a mennyire távolodik tőle, annyit veszít a jelentőségéből. Ha az egyik embernek semmije sincs, a másiknak pedig egy milliója van, mondhatjuk-e, hogy mind a kettő átlag ötszázezer forinttal bír ? És ha az egyik tíz évet él, a másik meg kilencz- venet, akkor mondhatjuk-e, hogy átlag mind a kettő ötven éves korában halt meg ? Az ilyen átlagszámítás még megközelíthető helyességgel sem tudja az egyesek vagyoni vagy életviszonyait kimutatni. Tekintsük meg most közelebbről a kriminalistikai számadatokat, vizsgáljuk meg, miként oszlik meg a kriminalitás a különböző területeken vagyoni viszonyok, felekezetek, kor és nem 142
