Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
17 és maximalis számát, hanem a szavazó kör sugarának maximalis nagyságát is meghatározza. A választók számát veszi felosztási alapul Olaszország. Az 1882. évi szeptember 24. politikai választói törvény 47. és 48. czikke szerint, minden választókerület (collegio) szavazó körökre (sezione) oszlik. A felosztás elvben községek szerint történik, de egy szavazó körben 100 választónál kevesebbnek és 400-nál többnek lennie nem szabad. Ha tehát egy község 100 választót számlál lakosai közt, önállóan járulhat a szavazáshoz, ellenkező esetben pedig valamely szomszédos községgel egyesítve alkot szavazási kört. A választók rendes minimuma egy szavazó körben 100, de ezenkívül a törvény egy rendkívüli minimumot is ismer; ha ugyanis a szavazó kör székhelye nagyon távol esnék, vagy igen nehéz volna közte és valamely község közt a közlekedés, a távol eső és központtól elzárt község akkor is külön szavazó kört alkothat, ha csak 50 választója van («quando la lontananza dal capol- uogho della sezione о le condizioni della viabilitá rendono difficile l’esercizio del diritto elettorale»). A választási törvényjavaslatai egy kissé eltérnek a törvény ismertetett rendelkezéseitől ; úgy az első Depretis-féle javaslat (1879), mint a második (1880) szerint a választók rendes minimuma 200 volt, a képviselőházi bizottság pedig az első Depretis-féle javaslatot akként akarta módosítani, hogy magában a törvényben csak a választók rendkívüli minimuma legyen meghatározva és a szavazó körök egy a törvényhez mellékelt táblázat szerint alakíttassanak. (1879, Brin előadó ; Camera dei deputati, atti parlamenten, N. 38—A.) A parlament tehát nagyobb szavazási decentralisatiót létesített, miként a miniszteri javaslatok és bizottsági módosítások tervezték. Midőn Olaszország 1882-ben a nagyfontosságú választási reformot megalkotta, igen logikusan, a választói jog kiterjesztésével kapcsolatosan növelte a szavazási decentralisatiót is. A regi 1860 decz. 17. választói törvény 64. czikke szerint a manda- mento volt a decentralisatio alapja, vagyis körülbelül ugyanazon rendszer uralkodott, mint az 1848—49. évi franczia köztársaságban, a mennyiben a cantonalis felosztásnak a mandamentóra való beosztás megfelel. Alapelvül szolgált, hogy minden választó kerület annyi szavazó körre oszlik, a hány mandamento van 2 ill
