Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
18 benne, de egy szavazó körben negyven választónál kevesebb nem lehet. Ha a választó kerületben a mandamento szerint való beosztást alkalmazni nem lehetett (pl. városi kerületben), az volt a szabály, hogy a választó kerület csak akkor oszlik több szavazó körre, ha 400-nál több választót foglal magában; ebben az esetben egy szavazó körben 200 választónál kevesebb és 400-nál több nem lehetett. A népesebb mandamentok felosztása szavazó körökre, hasonló alapon történt, Látni való, hogy a régi törvény intézkedéseihez viszonyítva, a szavazást az 1882. reform jelentékenyen decentralisálta. Ez a változtatás teljesen odasímult a választói jog kibővítéséhez, mert 1876-ban Olaszországnak ösz- szesen 605,000 választója volt, míg 1889-ben az új törvény alapján választóinak száma 2.748,000-re emelkedett. (The Statesmans yearbook, 1891.) Az olasz hagyományoknak a szavazási decentralisatio felel meg. Az egységes olasz állam magvának, Sardegna királyságnak 1848 márczius 17. törvénye ugyancsak a szavazás decentralisa- tióját fogadta már el, csekély eltérésekkel teljesen az 1860. választási törvény intézkedései szerint. Van ugyan olyan olasz választási törvény is, mely a központi szavazás elvén alapul és olyan is, mely a községi szavazás rendszerét követi, de ezek az állam organikus fejlődésére nem hatottak, forrongó, átmeneti korszakok rövid életű alkotásai. A mint egy-egy olasz tartomány rövid időre felszabadúlt, hirtelenében ideiglenes kormány alakult, nyomában nemzetgyűlés gyorsan concipiált választási törvény alapján. Ilyen például az 1848 decz. 24. választási törvény a Bepub- lica Veneta számára, mely szerint a köztársaság 14 választó kerülete közül tizenkettőben a központi szavazás elve volt az uralkodó, kettőben pedig a szavazás egyházközségek szerint történt. Az idő égysége ebben a rövid életű választási törvényben nem volt meg, a szavazás szerinte három napon át tart reggeli 9 órától este öt óráig. Hasonló volt az 1859 julius 29. decreto elettorale, melyet az ideiglenes nemzeti kormány a modenai tartományok számára bocsátott ki; ebben is a központi szavazás elve volt elfogadva. Központi szavazáson alapult a toscanai nagyherczeg- ség 1848 márczius 3. választási törvénye is, de az ideiglenes kormány által kibocsátott 1849 febr. 10. törvény már a községi szavazás alapjára áll. A központi szavazást fogadta el a rövid életű 112
