Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
It egymásután következő nap tűzendő ki, a hányszor 1500 választó van a kerületben. A javaslat ezen szakasza már az osztályok előadóiból alakult központi bizottságban megbukott és ez az eredmény csak üdvösnek mondható, mert az idő egysége a jó választások szükséges feltétele. A különböző napokon megejtett folytatólagos választás nemcsak vontatottá teszi a szavazást, hanem a későbbi napon szavazók votumát is megrontja, mert ezek már az előző nap kiszivárgott eredménye szerintigazodnak. «Ha az először leszavazott községek szavazata köztudomású lesz, a többiben mindig hevesebb lesz a harcz a győzelem megtartásáért, vagy az eddigi arány megváltoztatásáért. A szavazás egyidejűsége minden representativ intézményünkben alkalmazást talál, és azért a tartományi választások tekintetében is irányadónak kell lennie»: ekként érvel az 1883. évi olasz községi és tartományi törvény 188. szakasza mellett a senatus jelentése. (Eodolfo Calamandrei, La nuova legge comunale a provinciale 252. old.) A második változtatás, melyet az 1874. választási törvény eredeti miniszteri javaslata tervezett, sokkal helyesebb irányú volt. E szerint minden kerületben, a hol a választók száma a 750-et meghaladja, több szavazatszedő küldöttség lett volna alakítandó. E helyett a törvénybe a következő rendelkezés került bele: «Azon kerületekre, melyekben a választók száma az 1500-at meg nem haladja, egy szavazatszedő küldöttség alakítandó. Azon kerületekben, melyekben a választók száma az 1500-at meghaladja, két szavazatszedő küldöttség alakítandó. Azon kerületekre pedig, a melyekben a választók száma a 3000-et meghaladja, szabadságában áll a központi választmánynak három küldöttséget alakítani.» (59. §.) Nálunk tehát 1500, sőt esetleg ennél több választó is szavazhat egy küldöttség előtt, olyan magas szám, melynek párját még a központi szavazás rendszerét adoptáló külföldi államokban sem találjuk. így Belgiumban azt írja elő az 1878. május 17. törvény 73. czikke, hogy mihelyt a választók * száma 400-at felülhalad, több «section» alakítandó, még pedig olyképen, hogy egyikben sem * Mindez a képviselőválasztásokra és szenátorválasztásokra egyformán áll. 103
