Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
I mind Ferri, mind az anthropologikus iskola egyéb irói elmulasztják egyéb fejtegetéseikben ezt az igazságot tekintetbe venni. Az összes bűnösökről úgy beszélnek, mint abnormis emberek csoportjáról és mind a bűnös természet egyes jeleinek, mind a bűntető rendszer elveinek megállafűtásánál úgy járnak el, mintha a bűnösök csupa abnormis természetű emberek volnának. Véleményem szerint ezen felfogásnál helyesebb az, ha megfontolván azt, hogy a bűnösöknek csak egy része abnormis ember, azokat mindenekelőtt abnormisokra és normálisokra osztjuk fel. Ezen felosztáson belül aztán helyet találnak akár a Lombroso, akár a Ferri által adott felosztások és pedig pl. úgy, hogy az abnormisok közt legyenek a született bűnösök és a szenvedély bűnösei és a normálisok közt ismét e szenvedély bűnösei és az alkalmi bűnösök. Ezt a felosztást helyesebbnek tartom a Lombroso és Ferri által adottnál, részint mert lényegesebb különbség fekszik alapjául, mint a Lombroso vagy Ferri által használt felosztásnak, részint pedig, mert ha helyes az a tétel, hogy a bűnösök egy része normális, más része abnormis ember, akkor erre a különbségre kell fektetni a bűnösökkel való elbánás elveit. Mert vájjon mi tehet nagyobb különbséget a büntető rendszer berendezésében, mint az, hogy oly embert kell-e büntetni, a ki a többi emberhez hasonló vágyakkal, érzelmekkel bir, hasonló lelki behatásokra hasonlókép reagál vagy pedig olyan embert kell-e büntetni, a kinek lelki stucturája más, mint a közönségesé és a ki a behatásokra máskép reagál, mint a közönséges ember. Ezek a tételek oly világosak, hogy bővebb kifejtésre nem is szorulnak és a mai büntető rendszerek bevallott hatástalanságának, úgy látszik, legfőbb oka az, hogy ezt a különbséget egyáltalán nem vette tekintetbe. A mai büntető rendszerek az egyes büncselekvények meghatározását sokkal fontosabb teendőnek tekintették, mint a büntetések mérvének és minőségének megállapítását, és a büntetéseket e miatt nem következtetés és a bűnösök természetére alapított számítás, hanem bizonyos esetről-esetre való empíria útján állapították meg. Nem képezheti tehát vita tárgyát, hogy, a mennyiben igaz az, hogy a bűnösök egyik része abnormis embernek, másik része normális embernek tekintendő, az esetben a bűnösöket ez ala11 u
