Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az anthropologikus büntetőjogról [72., 1892]
12 pon kell osztályozni, és a büntető rendszert ez alapra kell fektetni. A kérdés ennélfogva csak az, bogy vájjon bebizonyítottnak vehető-e, hogy a bűnösök egy része normalis, más része abnormis ember. Én azt hiszem, hogyha meggondoljuk egyrészről azokat a felhozott példákat, a melyek a bűnösök abnormis természetére utalnak, akkor nem fog kétség fenforogni a felől, hogy a bűnösök közt abnormisok léteznek. És ha meggondoljuk másfelől, hogy mennyi oly kisebb büncselekvény is követtetik el, úgy, bogy az semmiféle nagyobb perversitásra nem mutat, akkor be fogjuk látni, hogy a bűnt elkövető emberek közt vannak olyanok is, a kik, nem mondom, hogy a legerényesebb emberektől, de a normális emberektől nem különböznek egyébben, mint a lelki structura egy igen csekély elhajlásában. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy míg a bűnösök egyik része az abnormis, addig azok másik része a normális emberek közé sorolható. Van ennek a tételnek véleményem szerint még egy erős bizonyítéka. Az u. n. magánjogi jogtalanság nyilvánvalólag csak fokozatilag és nem minőségileg különbözik a bűncselekvények enyhébb osztályától. Ennélfogva a bűnös embernek minden esetre oly meghatározását, illetőleg a bűnös embereknek olyan osztályozását kell találni, a melyben a magánjogi jogsértést elkövetők szintén helyet találnak. Az a meghatározás, melyet Lombroso vagy Fcrri adnak ennek a kelléknek, meg nem felel, mert az ő általuk adott öt csoport egyikébe sem lehet (sem a csoportba, sem a csoport határán) a magánjogi jogsértőket elhelyezni. Míg ellenben az a felosztás, a melyet fentebb adtam, e kelléknek megfelel, mert ezen felosztás szerint a bűnösök az abnormisok és normálisok csoportjába osztatván, ezen utóbbi csoport határán a magánjogi jogsértést elkövetők természetszerűleg helyet találnak. De, vethetné valaki ellenem, az abnormis bűnösök is csak fokozatilag különböznek a normálisoktól és így az a felosztás, mely abnormisokat és normálisokat különböztet meg, tarthatatlan. Erre az ellenvetésre a viszonzás könnyű. Nem akarok arra hivatkozni, hogy az összes létezők a fejlődés folytán egymástól származván, a létezők minden helyes felosztásának olyannak kell lenni, hogy a csoportok határai egymásba átolvadjanak, hanem csak utalni akarok egy közeleső példára. Az orvosi tudományban megállapított igazság az, hogy a teljesen épeszű embertől az n
