Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]

Változó sikerrel az alkotmányos élet egész tartama alatt harczot vívnak a lajstromos és a kerületi választás barátai. A külföldi választási törvényekben majd az egyik, majd a másik irány jut diadalra, de diadala sohasem tartós, csakhamar felváltja az ellentétes rendszer. Ma a külföldi államokban a választás terén is a decentralisatio az uralkodó elv, a lajstromos szavazás 1889-ben Francziaországban és 1891-ben Olaszországban megbukott. E kérdés, mely lényegében a választás központosításának, vagy decentralisatiójának kérdése, úgy az elméleti, mint a gyakorlati politikusok részéről hosszú idő óta beható megvitatásban részesült, de mellette egészen háttérbe szorult és igen csekély figyelemben részesült egy szintén érdekes és fontos kérdés, a központi, vagy decentralizált szavazás kérdése.

Választási törvények megvitatásánál a törvényhozók rendszerint abba a hibába esnek, hogy egész szellemi erejüket a nagy elvi kérdések megoldására fordítják és csak mellesleg, felületesen foglalkoznak az elvek gyakorlati megvalósításának részletes módozataival. Pedig a választási törvényeknél kétszeresen áll az az igazság, hogy a legszebb elvek is vajmi keveset érnek, ha pontos keresztülvitelükről kellő gondoskodás nem történt. A leg- terjedtebb választói jog is haszontalannak bizonyul a nemzeti akarat biztosítására, ha nincsen mellette jó, szabatos, minden részletre kiterjedő választási eljárás. A választási eljárás terén tehát apró kérdések egyáltalán nincsenek, mert midőn a választási szabadság megóvásáról van szó, a legkisebb részlet is fontossággal bír.

Minden választási eljárásnak csak egy bevallott czélja lehet: minél jobban megkönnyíteni a választói jog szabad érvényesülését. Erre az alapelvre kell tehát visszavezetni a központi

1*

I.

97