Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)

Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]

36

szóbeli, contradictorius eljárásban, végérvényesen Ítélnek, határozataikat csak a hadügyminiszter felebbezheti, a törvény megsértése vagy hatásköri túllépés miatt, az államtanácshoz, mint köz- igazgatási semmisítő bírósághoz.

Talán lesznek önök között tisztelt uraim, kik az osztrák közigazgatási bírósági törvény ezen rendelkezéséből: b) «Angelegenheiten welche nach Massgabe des Gesetzes vom ál. deczem- ber 1867. in beiden Bechshälften gemeinsam verwaltet werden;

c) Angelegenheiten welche ... in beiden Beichshälften nach gleichen Grundsätzen verwaltet werden, dafern die ange- fochtene Entscheidung oder Verfügung Kraft gesetztlicher Vorschrift im Einvernehmen mit einer gemeinsamen Verwaltungsbehörde der anderen Beichsliälfte getroffen worden ist, oder auf einer im gleichen Wege vereinbarten Verordnung beruht...» hajlandók olyas következtetést vonni, bogy a dualismusból folyólag hazai közigazgatási bíróságaink hatáskörét a liadszolgá- lati jogvitákra legalább annyiban, a mennyiben azok a véderő közös részeiben való szolgálatot illetik, ki nem terjeszthetjük.

Tisztelt tagtársam Gruber Lajos, már említett munkájának 665. lapján az osztrák közigazgatási főtörvényszék hatáskörét méltatva, a többek között azt mondja:

к .... mivel épen a hadkötelezettségnél az egyes érdeke az összeség követelései által legérzékenyebbül érintetik, azt, hogy a hadügy igazgatás által okozott törvénysértéseknek, alkotmányos úton való paralysálhatására a közigazgatási fötör- vényszék felállításáról szóló törvényben provisio nincsen, e törvény hiányai közé vagyunk kénytelenek sorolni, melyen csal: egy szintén a dualismus elveire fektetett, ilynemű ügyekre specialiter competens, külön közigazgatási főtörvényszék volna hivatva segíteni». Tisztelettel hajlok meg Gruber tagtárs úr tudománya előtt, de azt hiszem ezen véleményét bővebb indokolás nélkül nem fogadhatni el; s megjegyzem azt is, hogy e kérdésben az ausztriai jogtudomány kitűnőségeit, sőt az idézett osztrák törvény vonatkozó indokolását sem tekinthetjük magunkra irányadókul.

Az 1867. XII. t. czikk rendelkezéseiből senki sem magyarázhatja ki a hadkiegészítési ügynek közösségét; az ellenkező ugyanis a legszabatosabban ki van fejezve annak 12. §-ában, ilykép: .... de a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését, a szolm