Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
20 activ közigazgatás leend. Legyen a községbiráskodás mint Survey kivánja: «Die Thätigkeit, durch welche gegen einen auf sein Entgegengesetztes subjeetives Recht sich berufenden . . . die Übereinstimmung der Verwaltung mit der öffentlichen Rechtsordnung oder das Gegentlieil festgestellt wird.» Gneist iskolájának tana az, hogy a közigazgatási bíráskodás feladata az egész objectiv közigazgatási jogrend oltalmazása. Ez egyenlően szükséges akár csatlakozik ahhoz magánosoknak is jogilag védett érdeke, akár sem. Ha a közigazgatás megsérti a tárgyi jogrendet, nem lehet bevárni, hogy az egyesek keresettel fogják annak helyreállítását követelni, erre nem is hivatottak. Az egyesek jogának megtartása nem czélja, csak másodlagos, de szüksegkép beálló eredménye az összes közigazgatás jogrendjét biztosító közigazgatási bíráskodásnak. Ebből foly, hogy az egyeseknek adandó keresetjog csak subsidiarius lehet és hogy a hatóságot is jogosítani kell a közigazgatási bíráskodás menetének megindítására. Legközelebb jár ezen eszme megvalósításához a franczia közig, bíráskodás, mely mint említém, az államtanács mint köz- igazgatási semmitő bíróság előtt általánosan jogorvoslást enged minden közhatósági actus ellen, melynél a hatóság hatáskörét illetékességét túllépte, vagy általában a törvény rendelkezéseit megsértette, nem kérdi, van-e sértve bárkinek jogosítványa, elégnek veszi a bírói eljárás igénybevételére azt, ha bármely jogi, törvényi szabvány sérelmet szenvedett. Itt azután az egyesek fellépése a jog helyreállítása végett csakugyan subsidiarius s nem jogigényre, hanem azon érdekre támaszkodik, mely a közjogi rend megtartásához az egyes részéről is fűződhetik. Az osztrák közig, bírósági törvény az alanyi jog sérelme nélküli törvényellenesség vizsgálatára nem jogosította a közigazgatási bírót és alig felel meg a törvényhozó világos intentiójának a bécsi közig, főtörvényszék egy 1879-ben hozott döntvénye, melykimondá, «hogy a közig, bíróság annak vizsgálatába, vájjon a törvényes eljárási szabályok megtartattak-e, olyan ügyeknél is belebocsájtkozhatik, melyekben a hatóságok szabad belátásuk szerint határoznak.» Szerintem az eljárás szabályainak sérelme az intézkedésnek magának jogszerűségét olykép nem befolyá20
