Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]

Az öröklési jog az elhunyt személy vagyonának másokra való átszállását megállapítja és szabályozza. Némely jogviszony, mely az ő személyéhez volt kötve, halálával megszűnik; a többiekben az örökhagyó helyébe más személyek lépnek : örökösei és hagyományosai. A vagyon egyes alkatrészei reájuk hárulnak, ők lesznek hitelezőkké, adósokká.

De az öröklési jog, ezen functióját csak alakilag, hogy úgy mondjuk gépiesen teljesíti. Midőn az örökhagyót más személy követi jogosított vagy kötelezett gyanánt, ennek belépése lényegesen megváltoztatja a jogviszony gazdasági tartalmát. A hitelező személyének változása csekélyebb jelentőséggel bír, mert a kötelezettre nézve rendszerint közömbös, kinek részére teljesít; de midőn a kötelezett tűnik el, s a törvény a hitelezőnek az örökhagyó helyett az örököst tolja fel adósul, akkor formailag bár ugyanaz maradt, lényegileg mégis más jogviszony fog azontúl fenállani.

Itt is megkülömböztetjük a dologi s a személyi jogokat. Amazok kevésbbé függnek az adós személyétől; ellenben azon jogok, melyeknek biztosítéka a személybe vetett hitel, az ebben beálló változás által igen közelről érintetnek. A hitelező a hitelt olyannak nyújtotta, a ki fizetni tud és akar, s helyébe oly adóst nyer, a ki talán nem bír vagy nem akar fizetni; a kinek ő a hitelt nem adta volna meg, a ki esetleg vagyontalan, sőt adósságokkal van túlterhelve!

E mozzanat a gazdasági viszonyok fejlődésével mind inkább előtérbe nyomul. Minél jobban terjed a forgalom, annál szövevényesebb és érzékenyebbé válik a hitel, s annál nagyobb szerep jut az adós személyébe helyezett bizalomnak. Aránylag csekély tőkével nagy vállalatok létesülnek: a tőke jó részét a hitel pótolja, a bizalom abba, hogy a vállalkozó ügyessége és tehetsége folyóvá teszi a kölcsönzött tőkéket, melyek a vállalatba fektetve,

1*

69