Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
4 helyes és czélszerü kezelés nélkül terméketlenek maradnak, értékükben apadnak s megsemmisülnek. Minden ember halálával megszűnik egy-egy gazdasági tényező; s a hitelező, a ki az ügylet megkötésénél az élő, működő, kereső embert tartotta szem előtt, most az éltető elemétől megfosztott hagyatékra van utalva, melyet a vagyonilag talán megbizhatlan örökös tart kezében. Habár való tehát Unger szava, hogy a halálnak nincs befolyása a jog organismusára, ép oly igaz, hogy mélyremenö hatása van az egyes jogosítványok gazdasági tartalmára és értékére. De valamint az örökhagyó hitelezője károsulhat, úgy hátrányt szenvedhet az örökös is. A hagyaték passiv lehet: hogyan biztosítja magát az örökös, hogy az örökhagyó hitelezőit a sajátjából nem lesz kénytelen kielégíteni? A régibb római jog az örököst feltétlenül felelőssé tette az örökhagyó tartozásaiért; azonban a heres extraneusnak az örökség elfogadására meggondolási időt engedett, mely alatt a hagyaték állását megvizsgálván, az örökséget visszautasíthatta vagy a hagyatéki hitelezőkkel kötött egyezmények útján magát károsodás ellen biztosíthatta; a suus heres pedig, a ki az örökséget a törvény erejénél fogva szerezte meg, a ius abstinendivel élhetett. E mód alkalmas volt a klasszikus korszak egyszerű viszonyai közt, midőn az örökösnek könnyű szerében volt a hagyatékról felvilágosítást szerezni. De már, a mikor a viszonyok bonyolultabbak lettek, buzgó körültekintés sem óvta meg az örököst végzetes tévedésektől, s biztosan csak úgy járt, ha az örökséget visszautasította. Tömeges visszautasítások azonban végelemzésben az öröklési jog felforgatására vezetnek s a közérdeket sértik. Látnivaló tehát: a törvénynek az örökösről is kell gondoskodnia, hogy kártól megóvassék. A törvényhozónak kell az örökhagyó hitelezőinek és az örökösnek érdekeit mind biztosítani, mind összhangba hozni: kényes feladat, melynek nehézségét legjobban feltünteti az, hogy Justinián híres constitutiója óta, mely ez irányban az első reformlépést jelzi, közel tizennégy század folyt le a nélkül, hogy bármely törvény vagy javaslat általán elismert, kielégítő rendezésre jutott volna. Sőt a német polgári törvényvkönyv tervezetének 70
