Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
56 kell hogy képezze. Minél inkább el van elismerve, hogy maga a fogvatartás az előzetes eljárás során teljesen el nem kerülhető bajt képez : annál nagyobb óvatosságra kell inteni a bkot annak elrendelésénél és különösen szivére kötni, hogy a bűnösség általános valószínűségével még ne tekintse azt indokoltnak.1 Ezen általános feltétel fenforgásán kívül az előzetes letartóztatást illetve vizsgálati fogságot első sorban a szökési gyanú indokolja, azaz ama veszély, hogy terhelt magát a törvényes eljárás alól elvonja. Nem szükséges tehát, hogy terhelt a szó szoros értelmében megszökött és külföldre menekült legyen, hanem elegendő, ha oly módon elrejtőzik, hogy abból az eljárás meghiúsítására kányuló szándéka kétségtelenné váljék, míg másrészről a tartózkodási hely megváltoztatása más czélból, mely gyakran terhelt foglalkozásának sajátszerűségeivel összefügg, nem indokolná letartóztatását. A modern törvényhozások a fogságnak ezen czímen való elrendeléséhez határozott adatokat kívánnak, melyekből a szökési szándékra következtethető. Ilyeneknek fogja tekinteni a vizsgálóbíró a rendes kereset abbanhagyását, utazási alkalom után járást, végre minden intézkedést, mely végleges távozási szándékra mutat. Ezen a szökési gyanút indikáló tüzetes jelenségeken kívül a modern eljárások praesumálni engedik a jogtalan eltávozás czél- zatát bizonyos körülmények fenforgása mellett. Eyenek: a tett súlya, terhelt személyi megbizhatlansága, állandó lakás hiánya; bizonyos föltételek mellett külföldi honossága. Magától értetik, hogy ezen esetekben sem tartozik a vizsgálóbíró a fogságot elrendelni, hanem arra csak jogosítva van. Mindenesetre a gondos és lelkiismeretes vizsgálóbíró elhatározására befolyást fog engedni terhelt személyes viszonyainak, kereseti módjának, előéletének és családi állásának és mindezeket a szökési gyanú vélelmét felköltő más körülményekkel helyesen combinálva fogja magát eljárásában indíttatni.1 2 1 A német birodalmi gyűlés bizottsága erre való tekintettel ezen jelzőt «hinreichende» (Verdachtsgründe) helyettesítette a szabatosabb kifejezéssel: «dringende». 2 Népesebb városok lakói nagyobb hajlandóságot mutatnak a szökésre mint a falusi emberek. A magyar paraszt egyáltalán nem szökik 56
