Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
53 hanem «indítvány»-ról; — végre teljesen szakít az alapvető elvi kijelentéssel a zármomlat: «Minthogy azonban csak egyes nyomozási cselekmények teljesítéséről van szó és a megkeresés ritkán fog az ügy állásáról teljes tájékozást nyújthatni, a biró legtöbbször a cselekményt nem annyira szükségessége, mint inkább a törvény szerint megkívánt föltételek, szóval a törvényesség szempontjából fogja- megbírálni». Más szavakkal: A polgári szabadság megszorításánál a nyomozás folyamán, a hol minden vizsgálati cselekmény csak annyiban törvényes, a menynyiben szükséges, midőn a törvényhozói akarat legkétségtelenebb nyilvánítása épen csakis elegendő: egy ezélzatosan hallgató törvény és egy több mint kétértelmű indokolás nyújtja az elvben mellőzhetlennek vallott bírói oltalmat, Azon szervezeti formák tekintetében, melyeken belül a vizsgálat illetve nyomozatnak mozognia kell, a Javaslat intézkedései nem állják ki a komoly bírálatot. Az elővizsgálatra vonatkozólag nem biztosítja a vizsgálóbíró elfogulatlanságát, és anyo- mozat folyamán tényleg megtagadja a fogva levő terhelttől a bírói oltalmat is. Ezen utóbbi rendszernél még százszorta előnyösebb a kötelező bírói elővizsgálat, valahányszor terhelt szabadságától megfosztatik. Gyökeres javulás azonban csak akkor képzelhető, ha egyfelől a nyomozat vezetését kizárólag a vádhatóságra bízzuk, másfelől a kényszerrendszabályok alkalmazása fölötti határozati jogot birói személyre ruházzuk. Ezen bírói oltalomnak komolynak és nemcsak szinlegesnek kell lennie. Szükséges tehát, hogy a járásbiró saját informátiója, az általa felvett jegyzőkönyvek alapján döntsön a letartóztatás kérdésében. Ha nem is köteleznők őt a nyomozat teljes ismétlésére, de azon terhelő adatok megállapítása alól, melyekkel a letartóztatás in- dokoltatik, nem szeretnők őt felmenteni. (így p. o. neki kell azon tanút kihallgatni, ki látta, hogy a korcsmái verekedés alkalmával terhelt egyedül dulakodott azon egyénnel, ki késszúrás folytán összeesett és nemsokára meghalt. Az ólomöntő szabó — Gnädig Ottó — ügyében vádlott elitéltetése gyilkosság bűntettének kísérlete miatt egyetlen tanú vallomásán alapult, ki látta, midőn vádlott áldozatján térdepelt és azt fojtogatni kezdette. Ilyen tanút a vizsgálóbírónak okvetlenül ki kell hallgatni a rendőri letartóztatás megerősítése előtt.) Az erre vonatkozó jegyzőköny53
