Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
52 léséhez szükséges bírói közreműködést is alig emeli a forma- szerűség szili vonala felé. Mióta az 1849. évi január 3. porosz rendelet a vádhatóságnak megengedte a bírói segély igénybevételét azon scrutiniális eljárásban is, mely a bírói elővizsgálatot vagy a vád emelését megelőzi, mindig controversia tárgyát képezte, vájjon a nála indítványozott bírói vizsgálati cselekmény, tehát a kényszerrendszabályok fölött is a vizsgálóbíró, illetve járásbiró csak az abstract törvényesség, vagy egyúttal a concret megengedhetőség szempontjából döntsön, azaz vájjon jogosítva legyen, nemcsak oly indítványokat visszautasítani, melyben meg nem engedett kényszereszközök alkalmazását (p. o. negy- vennyolcz órán túl terjedő előzetes letartóztatást kihágás esetében) kívánják tőle, hanem akkor is megtagadhassa bírói közreműködését, midőn a magában véve törvényes bírói cselekmény a concret eset individualitásánál fogva indokoltnak nem látszik. A német birodalmi törvény 160. §-a határozottan szakított egy fölfogással, mely a bírót az indítványozott vizsgálati cselekménynek csak abstract mérlegelésére szorítván, a vádhatóság «indítványát» a «megkeresés» színében tünteti fel.1 A 160. §. 2. bekezdése értelmében a német járásbiró «az eset körülményei» szerint határoz a kir. ügyész indítványa fölött. («Der Amtsrichter hat zu prüfen, ob die beantragte Handlung nach den Umstaenden des Falles gesetzlich zuläng ist».) Ezen döntő kijelentést a Javaslat szerzői teljesen kihagyták a német törvény 160. §-ának megfelelő 98. §. szövegéből. És az indokolás? Ellentmond önmagának. Meghajlik ugyan a helyes fölfogás előtt, de — concludál a helytelenre. Az általános elv szépen hangzik: «Ha épen azért szükséges a bírói közbenjárás bizonyos cselekményeknél, hogy az egyéni szabadság, tulajdon, birtok, házjog stb. bírói védelemben részesüljön: akkor nem lehet a bíróság puszta eszköze az ügyészségnek.» (150. l.)De már nagyon reser- vált a következő mondat: «A javaslat tehát nem kötelezi a vizsgálóbírót, illetve járásbirót a megkeresés feltétlen teljesítésére, hanem megengedi (!), hogy a biró megvizsgálja a megkeresést és belátása szerint határozzon» -—holott itt nem «engedély» hanem «kötelezettség»-ről kellene beszélni, nem «megkeresés» 1 Lásd a Hahn-féle anyaggyűjteményt I. 723. s köv. 1. 52
