Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
50 indokolja a halasztás megadását, másfelől neki az ügyiratokra a. nyomozat folytatására okvetlenül szüksége van. Szóval ugyanazon praxis fogna nálunk meghonosodni, mint Németországban. Arra mutat legalább azon szokás, mely nálunk a rendőrségi három napi letartóztatás meghosszabbítása tekintetében fennáll^ Ha p. o. a budapesti főkapitányság a gyanúsítottnak fogvatar- tására az 1881 : NXI. t. ez. 25. §-a értelmében halasztást akar, megkeresi a kir. ügyészséget, hogy tekintettel az idő rövidségére eszközöljön ki 8—15 napi halasztást a törvényszéknél. A kir. ügyész «indokolt előterjesztésére» az engedély terhelt további fogvatartására készségesen megadatik. A nyomozati iratok csatolása illetve annak követelése senkinek eszébe sem jut, mert mindenki tudja, hogy ez által a letartóztatás csak újra kinyuj- tatnék. Igaz ugyan, hogy a 218. §. szerint a vádtanács a kir. ügyészség indokolt előterjesztése mellett «esel le/» a felek meghallgatása után is határozhat. De ezt nem lévén szó kötelezettségről,, hanem jogosítványról — a legritkább esetekben, a járásbíróságoknál fogva levő terhelteknél már költség- és időkimélési tekintetekből alig fogja elrendelni. Különben is nem a terhelt vallomása, hanem a nyomozat addigi eredménye lehet csak döntő a halasztás engedélyezése vagy megtagadása iránt. Miután végre a 221. §. szerint a terhelt az előzetes letartóztatást elrendelő végzés ellen felfolyamodással élhet, melynek elintézése előtt a vádtanács «ha szükségesnek tartja», a felek meghallgatását rendelheti el (a járásbíróságnál fogva levő terheltre vonatkozólag az imént említett korlátozással): a vádtanács, kizárólag a kir. ügyész kérelem előterjesztésére fog határozni akkor is, ha a fogva levő terhelt felfolyamodásának elintézésére már előbb elrendelte annak kihallgatását (mert ezen 1—2 napi idő alatt úgy sem változhatott a tényállás), de akkor is, ha ezt előbb fölöslegesnek találta ; végre azon esetben sem fog túlságos súlyt helyezni terhelt vallomásainak közvetlenségére, ha ez belenyugodott a vizsgáló- illetve járásbiró általi letartóztatásába. A nyomozat befejezésére adott idő rövidsége, és evvel a határidő-halasztás igénybevételének elkerülhetetlensége és így a bírói határozatot puszta formalitás színében feltüntető eljárás tekintetében alig van, és a Javaslat előnyére semmi esetre
