Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: A feltételes elítélésről [56., 1891]
Tisztelt teljes ülés! Midőn a több oldalról hozzám intézett felszólításnak engedve, álláspontomat a vita tárgyát képező intézménynyel szemben röviden kifejtem, magától értetik, hogy oly alapos, a kérdés minden oldalát ritka tárgyilagossággal felölelő értekezés után, a milyent dr. Illés Károly t. tagtársunk ügybuzgalmának és szakismeretének köszönhetünk és melyet dr. Beichliard t. tagtársunk rokonszenves felszólalása az ellentáborból vett érvekkel szerencsésen kiegészített, — senki sem kívánhatja tőlem, hogy a legújabban nagy hévvel felkarolt eszmét fogantatásának első pillanatától kezdve fejlődésének mostani stádiumáig kövessem, annak gyökerét kiássam és gyümölcseit analysáljam. Szándékom ezúttal, minden mellékes körülmény mellőzésével kizárólag a kérdés helyes feltevésére szorítkozni. (Halljuk 1) Tudományos vitákban nem épen ritka jelenség, hogy az ellentétes nézetek kölcsönös félreértésekből származnak. Mind- -egyik más malomban őröl, és miután az elnevezés azonossága nem gátolja a hozzá kapcsolt fogalmak lényeges szétágazását, gyakran észleljük, hogy egy controvertált tétel barátai és ellenségei mást védelmeznek és mást támadnak. Merem pedig állítani, hogy valahányszor egy intézmény pártolói közt oly férfiak találkoznak, kik a tudomány alapvető kérdéseire nézve nemcsak lényegesen eltérnek egymástól, hanem egymással homlokegyenest ellenkeznek : egyikük sincs tisztában annak valódi lényege és tulajdonképi hordereje iránt, hanem a dolog kérgén rágódva, Annak magváig még el sem jutott. Minden esetre érdekes jelenség, hogy az ú. n. feltételes elítélés egyforma pártolásban részesül Németországban az ú. n. Liszt-féle iskola és hazánkban a sentimentalismus követői részéről, holott a megtorlás módja és rendszere tekintetében alig tudnék két ellentétesebb egyéniséget képzelni, mint a hallei tanárt és 1* :ts
