Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Rákosi Béla: A fegyintézeti élelmezés próbája súlymérések alapján [55., 1891]

Mióta meggyőződéssé vált, hogy a szabadságvesztésre ítélt »egyéneknek jobb liygienikus gondozása nemcsak a haladó művelődés okozta humánusabb felfogásnak, hanem a társadalom jól felfogott hygienikus érdekének is követelése, azóta a fegyen- ■ezek élelmezése, mint a fegyházbeli egészségügy — egyik legfontosabb, de egyúttal arra, hogy minden érdeket kielégítsen, fölötte nehezen megoldható tényezője, — nemcsak nálunk, de a külföldön is állandóan napirenden van.

Az igazságügyi kormányok, megfelelve a szükségletnek, a meglevő irányzatnak, időről-időre meg-megoldják, de egészen letenni a napirendről nem tudják.

A fegyintézeti és börtönorvosok azt látják, hogy a fegyliá- zakban az emberek másképen betegednek meg, más a betegség kifejlődése, lefolyása is, mint a szabad életben; szóval látják a kedvezőtlen befolyást, melyet a detentio néha egész tömegesen gyakorol; és mert házat és falat nem dönthetnek, levegőt nem csinálhatnak, munkabeosztáson nem segíthetnek, csak egy bizonyos mértékig: vizsgálgatni kezdik az élelmezés kérdését, abban a hitben, hogy annak némi előnyös változása akár minőségben, akár mennyiségben, a hygienikus viszonyokra is kedvező befolyással lesz ; és nem is csalódnak mindig. En is, mint fegyintézeti orvos, azon kezdettem, más fegyintézeti orvos is azon kezdette, és azt hiszem, hogy utánunk még mindig marad longus ordo item petentium.

Napirenden tartja a kérdést az is, hogy a rabélelmezés soha Sem lehet olyan, hogy egyszer általános szempontból, máskor tisztán csak egyéni szempontból kifogás ellene ne eshetne.

Az az elv, hogy a fegyeneznek annyi napi élelmet adjunk, mennyit a kényszermunka róla erőben lekoptat, mert a kevesebb-,

1*

153