Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Rákosi Béla: A fegyintézeti élelmezés próbája súlymérések alapján [55., 1891]
4 töl elsatnyul és elbetegeskedik, — in thesi igen helyes, — de egy olyan nagy tömeg élelmezésénél, mely még hozzá magának semmi más úton ételpótlást nem szerezhet, csak a papíron áll , és módosul annyiszor, a hányszor ez az elv az egyes egyénen in praxi alkalmazásba jön. Mert ki tagadná azt, hogy a kerekes, kovács, lakatos, asztalos stb. mesterséggel foglalkozó fegyencz több erőt fogyaszt, mint az egész nap ülő-munkával foglalkozó szabó vágj- harisnyakötő egyén; ki tagadná azt, hogy egy 70—80' kiló testsúlylyal, kifejlett izomzattal bíró egyénnek jóval több táplálék kell organismusának rendbentartására, mint egy 50-—60 kilós egyénnek? A fegyházban azonban mindegyik csak egy szám, mindegyik egyforma súlyú kenyeret, egyforma mennyiségű ételadagot kap. A büntetés végrehajtása az élelmezésben is egyformán történik tehát, de a végrehajtás súlyossága már egyénileg változik, foglalkozás, testalkat, de sokszor még előélet szerint is. Mindezeken segíteni akarni, akár humanistikus, akár liygie- nikus szempontból azt hiszem, talán karrikaturává formálná a büntetés végrehajtását, de oknak mégis mindig elég ok arra, hogy a fegyenczélelmezés kérdése napirenden maradjon. A hygiene érdekei és a büntetés végrehajtásának érdekei e kérdésben har- czot vívnak egymással és hosszú évek óta leszűrödött tapasztalatom az, hogy méltatlan volna az utóbbinak rovására mindig csak az előbbit számba venni. A fegyenczek élelmezése nálunk, az adott munkaviszonyok mellett ott, a hol a magas miniszteri rendeleteket pontosan végrehajtják, eleget tesz a hygiene érdekeinek, különösen a múlt évben elrendelt élelmezés, a nélkül hogy a büntetés végrehajtásának érdekeit bármikép sértené. Alábbi kimutatások, melyek tíz évi cyklust ölelnek fel, igazolni fogják ez állítást, pedig ez adatok nem a múlt évi újabb keletű, némileg tartalmasabb és változatosabb élelemezésre vonatkoznak, hanem a régebbire. Nagyobb tömegek élelmezésénél háromféle úton szerezhetünk meggyőződést az élelmezés minő- és mennyiségének czél- szerűségéről. Physiologiai kísérletekből ugyanis tudjuk, hogy egy felnőtt embernek mennyi táplálékra van szüksége. Tudjuk, hogy a fehérje-féle tápláló anyagok fogyasztása nyugalomban és 154
