Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]

12 sülyedését okozza, lesüllyeszti az elítéltet önmaga előtt is, közö­nyössé teszi őt a közvélemény lenézése iránt és hajlamot olt belé a visszaesésre«. «Vannak a rövid büntetésre elítéltek között, — mondja a kormány jelentése, — kiket a hozzátartozóikra való gondolás a fogházban a törvényszerű bünhődésen felül kínoz,, míg másokra nézve a bírói ítélet banális formalitás, és a fogház jól berendezett vendégfogadó». Azaz, mint Le Jeune igazságügy­miniszter a javaslat tárgyalása közben mondta: «a rövid idejű elzárás oly büntetés, mely a tettes gonoszságával fordított, arányban hat».* Ezen idézetekből világosan kitűnik a törvények coneep- tiója. Kiinduláspontjuk az volt, hogy vannak bűncselekvények, a melyeket káros elzárással büntetni, mert az elzárás csak kárt okozhatna a tettesek erkölcsiségében, vagy pedig mert az elzárás a concret esetben felesleges. Ez az álláspont eltér a Liszt-félétől két lényeges pontban. Az egyik az, hogy a törvényhozások álláspontja szerint, melynek az angol törvény egész nyíltan ki­fejezést ad, vannak a büntető törvénybe ütköző cselekvények közt olyanok, melyek formalis büntetésnél egyebet nem érde­melnek, és hogy ilyenek büntetésére a feltételes elítélés intéz­ménye alkalmas. A másik pont pedig az, hogy Liszt a csekély bűncselekvényt elkövető egyéneket csak attól az erkölcsi métely­től félti, mely őket a gonoszokkal megtömött fogházakban érheti. A törvényhozások ellenben a bűnösök azon részét, mely ily kíméletre érdemes, meg akarják óvni azon erkölcsi degradatiótól is, melyet az elzárás ténye okoz, akár szabályszerűen, akár sza­bályellenesen volt az végrehajtva. Melyek azon esetek, a melyekre a törvényhozások ezen utóbbi jelzett álláspontja alapján az intézmény alkalmazandó ? A kérdés megoldása, véleményem szerint, nem nehéz. Vannak tettesek, és pedig igen számosán, a kikre nézve a rövid szabad­ságbüntetés tényleges szenvedést alig képez, de a kikben a becsü­letérzés még akkor is, ha valami csekély bűncselekvényt elkö­vettek, elég erős arra, hogy az elzárástól az avval járó erkölcsi megaláztatás miatt féljenek. Ezen félelem fentartása hatalma­sabb óvószert képez ifjabb bűncselekvények elkövetése ellen,. * Bullet, de la Comm. Pén. Int. I. et II. Livr. 1889. 134

Next

/
Thumbnails
Contents