Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
13 mint az, ha az illetőt egy rövid időre elzárjuk. A feltételes büntetéskiszabás esetén ugyanis az ily embernek, — ha szabad magamat így kifejeznem, — még van veszteni valója, t. i. az, hogy újabb büncselekvény esetén fogházba kerül. Ezt a lelki indokot pedig nem kell kicsinyleni. A csekélyebb büntettek elkövetői nem mind depraváltak, és mint Prins találóan mondja, sok van köztük, a ki sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint azok, a kik bűncselekvényt el nem követtek. Az ilyenek nagyon érzik a különbséget a között, hogy el voltak-e tényleg zárva vagy nem, és az elzárástól való félelem fentartása igen alkalmas lehet arra, hogy őket újabb büncselekvény elkövetésétől visszatartsa. Míg ellenben ugyanezek, ha egyszer szabadságbüntetést szenvedtek, már e miatt ki vannak téve az erkölcsi romlásnak. Ezek ugyanis, mint többnyire olyanok, kik a nélkülözésekhez és szenvedésekhez a szabad életben is hozzá vannak szokva, nem félnek a fogháztól az avval járó szenvedések miatt, és lia már az sem képezi tárgyát becsületérzésöknek, hogy ők fogházban még nem voltak, akkor egy pár napi vagy heti elzárástól való félelem, — mint ezt a belga törvény tárgyalása alkalmával megjegyezték, — őket büncselekvé- nyektől visszatartani nem fogja. Az olyan emberekben tehát, mint a milyeneket most szem előtt tartok, és a milyenek a kisebb bűntettesek közt számosán vannak, a feltételes elítélés ébren tartja a fogháztól való félelmet és ez által erkölcsi féket képez számukra. Ugyanezeket pedig a büntetés tényleges végrehajtása megfosztaná a féktől, a nélkül, hogy eléggé megfélemlítené őket arra, hogy további büncselekvényektől tartózkodjanak. A feltételes elítélés intézményének ezen most kifejtett con- ceptióját véve alapúi, meg akarom kísérelni a büntető rendszer azon alapelveit kifejteni, melyekhez a feltételes elítélés intézménye csatlakozik. Kikerülhetném e feladat megoldását mondván, úgy mint Wach* az intézmény egyik legnagyobb ellenzője, hogy «visszautasítom, az elvi küzdelmet (Principienstreit) és a bebizonyítható tények álláspontjára helyezkedem.« De пещ akarok e kérdés elől kitérni, mert nézetem szerint az elvi harcz- czal szemben, az úgynevezett bebizonyítható tények álláspont* Wach, Kurzzeitige Freiheitsstrafen, 41 1. 135
