Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
13 kik a veszélyes baj ellen ily kellemes orvosságot ajánlanak — de nem bírok osztozni abban. Egész Európában tanakodnak hatékonyabb repressiv módok fölött ama társadalmi betegség elnyomására, melyet a nyomor szül és a contragium a börtön falain belül is terjeszt; de nem hiszem, hogy követőre vagy akár csak indítványozóra találna egy fölfogás, mely a növekedő árral szemben nem tud más intézkedést ajánlani, mint ama gátak lerontását vagy lejebbszállítását, melyet egy bölcs törvényhozás előrelátása fölemelt. Nem bírok tehát eléggé csodálkozni azon elismerés fölött, melylyel dr. Fayer László tisztelt tagtársunk, a sentimentalismus leglelkesebb képviselője irodalmunkban, a «nemzetközi büntető-ügyi egyesület» tendenciáinak adózik, midőn örömmel üdvözli egy Liszt, egy Aschrott, Lammasch — az egyesület oszloposainak és vezérférfiainak — kimagasló működését a criminalistikai reformtörekvések terén. Az egyesület tagjai által vallott sarkalatos elvek egyike: a kérlelhetetlen szigor a szokásszerű bűntettesek ellen. Ezeket az egyesület lehetőleg hosszú időre ártalmatlanokká akarja tétetni, még akkor is, ha kisebb törvényszegések ismétléséről van szó. Képzelhető-e nagyobb ellentét, mint oly fölfogás, mely nem a tett súlyából, hanem a tettes veszélyességéből származtatja le a jogot egy ember végleges kiküszöbölésére a társadalomból, és dr. Fayer László úr álláspontja: ki a magyar btkv. 338. §-át indokolatlan szigorral vádolja azért, mert rendkívüli e^fllitő körülmények nem létében a tíz év alatt másodszor visszaesőt legalább is két évi fegyh ázzál rendeli büntettetni, de csak akkor, ha előző büntetéseit már teljesen kiállotta és legalább is vétséget követett el. Tulajdoni kihágás tehát nem elegendő a 338. §. alkalmazására. Egy másik jelszava a nemzetközi büntetőügyi egyesületnek, és épen a dr. Fayer úr «büntetési rendszerünk reformja» czímü munkájában idézett capacitásoknak a harcz a rövidtartamú szabadságvesztés-büntetések ellen, holott dr. Fayer úr zászlajára ki vagyon írva: Harcz a hosszútartamú szabadságvesztés-büntetések ellen. Liszt Ferencz, a marburgi utóbb hallei tanár a bűntettek óriási elszaporodását egyenesen azon statisztikai adatokkal igazolt ténynek tulajdonítja, hogy a német bíróságok az esetek túlnyomó többségében rövid tartamú büntetéseket szab13
