Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
17 is, melynek veszélyei még nagyobbak. Ez a határozott czél és irány nélkül való kapkodás, s az ebből folyó ingadozás volna, mely akkor állana elő, ha a bíróság majd az egyik, majd a másik elv alapján, vagy éppen ötletszerüleg gyakorolná eddig még ismeretlen, rettenétes hatalmát. A bizonytalanság és ingadozás legveszélyesebb következménye pedig az volna, hogy a társadalom vagyonos osztálya, s különösen az úri rend csakhamar oly kiváltságnak tekintené a kedvezményt, melyet a törvényhozó éppen az ő számukra alkotott. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a veszély nálunk is fennforogna, mert a magyar nemzet általában nem demokratikus természetű, s a társadalom magasabb osztályai még ma is minden téren keresik és szívesen veszik a privilégiumot, keresik és hasznukra fordítják a protectiót. Vájjon képzelheti-e valaki, hogy a magyar bíróság, mely egészben véve szintén a társadalom tulajdonságaival bír, — mert annak egy része — képes volna megküzdeni az áramlattal, mely mindannyiszor feléje zudúlna, mikor arról volna szó, hogy valamely líri embernek (pl. szolgabirónak vagy városi kapitánynak) feltételesen elengedje a 6 hónapnál rövidebb tartamban kiszabott s bizonyára jól megérdemelt büntetést ? Hiszen a kir. Curia, sok esetben ma is azért kénytelen megváltoztatni az alsófokú bíróságok felmentő ítéleteit, mert azok még büntethetőséget sem fedeztek fel az úri delinquens cselekményében. A jogegyenlőség és haladás minden igaz barátja bizonyára tartózkodni fog az e téren már elért sikereket oly intézmény behozatalával koczkáztatni, a minő a feltételes elítélés. Sokat lehetne még ebben az irányban mondani, de a tér és idő kiszabta részemre a határt. Csak egy körülményt bátorkodom tehát felemlíteni, mely nézetem szerint döntő súlylyal bír. Tegyük fel, hogy a büntetés feltételes elengedésével egyeseknél a belga rendszer szerint is jó eredményt lehet elérni. Ekkor még mindig fenmarad a kérdés, hogy minő hatású lesz az másokra? A választ két irányban adhatjuk meg. A sértett vagy jogaiban károsított fél sok esetben nem éri be azzal, hogy sérelmezőjének a büntetést elengedték, hanem maga vesz magának elégtételt s a magán bosszút lépteti a törvényes büntetés helyébe, míg más esetben a társadalom, a közérzület követeli a 2 117
