Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
IS büntetés végrehajtását, s ha ez mégis elmarad : ez a törvény s a bíróság tiszteletének csökkentésére vezet. Ebben állana az egyik valószínű hatás; a másik még veszedelmesebb, s bekövetkezése még valószínűbb volna. Kégi igazság, hogy nem ^ bnn.. tetés súlya, hanem bizonyossága tartja vissza .az. Pfflluivfik bíÍnrA - hajlandó részét büntettek elkövetésétől. Tehát mindaz, a mi a büntetés bekövetkezésének bizonyosságát csökkenti, fokozza a bűnre való hajlandóságot Ide tartozik első sorban a bűn tevőnek az a reménye, hogy nem fogják felfedezni. Ez nagyon sok bűntett kútforrása, s az államnak mindent el kell követnie jó rendőrség szervezése s egyéb intézkedések által, hogy ez a remény minél alantabb fokra szállíttassák le, — ellenben nem szabad olyasmit létesítenie, a mi a büntetés bekövetkezésének bizonytalanságát más módon növeli. Ámde éppen ilyen volna a feltételes elítélés intézménye. A büntevő ma csak abban bízik, hogy nem fogják felfedezni, — ezentúl már arra is számíthatna, hogy felfedeztetése esetére büntetését elengedik. Tehát mi tartsa még vissza a bűnözéstől? Csak azt kell neki jól kiszámítania, hogy 6 hónapnál hosszabb tartamú börtönre ne tegye magát érdemessé: s ekkor azután nyert játéka volna. Ilyen játékot űzhetnének az állammal éppen a kitanult, a legalattomosabb gonosztevők, hogy azonban ez a játék, vág}7 jobban mondva a törvénynek ilyetén kijátszása, a törvény tekintélyének megrontására, a jogi rend aláaknázására és felforgatására vezetne : ezt nem szükséges bizonyítani. A feltételes elítélés sarkalatos hibája tehát az, hogy a speciális prasventiót elébe teszi a generális prseventiónak, az egyesek kíméletét magasabbra helyezi, mint a társadalom közérdekét s a törvény szentségét.* A reform hívei ezt kezdetben ügyeimen kívül hagyták, utólag pedig nem igen hajlandók beismerni, — a közvélemény azonban mindinkább kiábrándul az illusiókból, melyeket a csillogó látszat előidézett. — Liszt és Aschroth saját hazájukban szenvedtek legérzékenyebb vereséget. Eltekintve ama támadásoktól, melyeket Wach Adolf, Kirchen* Helyesen mondja Wach: «Heilsamer, als alle Fürsorge für den Sträfling, seine Rettung oder Abschreckung bleibt die Erhaltung der Heiligkeit des Gesetzes, des Rechtssinns» (id. m. 37. lap). 118
