Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]

és nevelő eszköz, melynek czélja a bűn ösvényére tévedt embert megtéríteni s újabb büntettek elkövetésétől visszatartani. E szerint azonban éppen a legmélt inylást érdemlőbb esetek volnának kizárva a feltételes elítélés kedvezményéből. Mert pl. a culpósus vétségek, a párviadal, az alkalmi testi sértés és más hasonló cselekmények tettesei a legtöbb esetben olyanok, a kikkel szemben nem kell a visszaeséstől s a bűn lejtőjén való alásülyedéstöl tartani, Az ily egyének nem szorulnak sem javításra vagy nevelésre, sem arra a fékre, melyet a feltételes elítélés állítólag magában foglal és így nem is volnának e kedvezményben részesíthetők. De másfelől kizáratnának ebből azok is, kiket a bűn mérge már inficiált, s a kik már tényleg bűnös életmódba merültek, holott kellő támogatás mellett talán még megmenthetők volnának. Ámde a belga rendszer magára hagyja az elitéltet, és így természetesen ki kell zárnia a kedvezményből éppen azokat, a kikre azt az amerikai rendszer kiterjeszti. Végre nem részesülhetnének a kedvezményben azok sem, kik meggyőződésből követtek el büntetendő cselekményt, a minők pl. a politikai bűntettesek, mert ezek szintén megbízhatatlanok a tekintetben, hogy magukra hagyatva, a próbaidő alatt nem fognak hasonló cselekményt elkövetni.*

Melyek volnának tehát a méltánylást érdemlő esetek? Ezt eddigelé senki sem tudta meghatározni. Az alapelv homályos volta s az alkalmazás critériumának bizonytalansága lehetetlenné tesz minden tájékozást. A törvény intentióját csaknem mindenki másként értelmezi, de egyik értelmezés sem olyan, a mely megnyugtató eredményre vezetne. Már most mit tegyen e zűrzavar közepette a biró? Ha az égjük elvhez tartja magát, akkor kevés kivétellel minden csekélyebb súlyú delictum tettesének el kell engednie a büntetést, -— ha pedig a másik elvet fogadja el, akkor éppen a legméltánylást érdemlőbb eseteket lesz kénytelen kihagyni a kedvezményből. Az egyik ép oly kártékony hatásií volna, mint a másik. De van egy harmadik lehetőség

:: Bodor szerint azok is kizárandók volnának, a kik elítéltetésük előtt vizsgálati fogságban voltak, •—• a mi elég sajátszerű, ha meggondoljuk, hogy gyakran már a vizsgálati fogság is méltatlanul sújtja az utólag csekélynek kitűnt delictum tettesét.

IG

116