Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
nek, a mi természetesen mielőbb fékvesztést eredményezne a rosszra hajiadé egyének között. Prins elméletét alapos bírálat tárgyává tette Bodor László, megjegyezvén, bogy ha e tan érvényesülne, méltán megtörnék a polgároknak a jogvédelem iránti bizalma s elvégre a társadalmi rend felforgatását eredményezné.* Bodor azonban maga is hive lévén a büntetés feltételes elengedésének, Prins theoriá- ját következőleg javította ki. Szerinte meg kell adni a bíróságnak a büntetés feltételes elengedése iránti jogot, mert a) vádlott sok esetben kétségtelen jelét adja bűnbánatának és javulásának s ilyenkor a büntetés egyedüli czélja csak az elrettentés, ennek pedig sokkal kevesebb baszna van, mint a mennyi kárt okoz a büntetés végrehajtása; b) a fogság végrehajtása főleg fiatal bűnösöknél a javító rendszer czéljától elütő eredményre szokott vezetni s különösen romboló hatású a mi börtönügyi viszonyaink között, e hatástól tehát meg kell óvni a romlatlan lelkű egyéneket; ej a Btk. némely intézkedése, a 92. § mellett is túl- szigoru elitéltetésekre vezet s e baj orvoslására szintén a feltételes elitélés kínálkozik. Bodor szerint tehát nem a büntetlen előélet magában véve, hanem az ember erkölcsi lénye veendő figyelembe s a subjectiv javulás symptomái kell, hogy irányt adjanak az Ítéletnek. Azonban mit jelent ez ? Az ítélő bíróság csak egyszer, a tárgyalás alkalmával érintkezik vádlottal, ki tényleg büntetendő cselekményt követett el. E vádlott azóta bűnét megbánhatta, tényleg megjavulhatott, de miként győződhetik meg erről éppen az ítélő bíróság? Hisz a tárgyalás alatt levő tettben bűnös akarat nyilvánult, itélőszéke előtt pedig oly egyén áll, a ki büntetést vagy kegyelmet várhat kezéből. Ha vádlott csak büntetést várhat, viselkedése tán még őszinte lesz s alkalmat nyújt arra, hogy a bíróság Telkébe pillanthasson, de ha biinbánata és javulása esetére a büntetés elengedését remélheti: úgy bizonyosan mindegyik a legnagyobb bünbánatot s legteljesebb javulást fogja mutatni. A bíróság pedig, ha csak vádlott gonosz lelkülete valamely positiv módon be nem bizonyul, alig fogja elmellőzhetni a büntetés feltételes elengedését. Tehát köriilbelől ismét az törJogt. Közi. 1889. évi 363. lap. 13 13
