Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
14 ténnék, a mit Bodor László azoknál hibáztat, a kik figyelmen kívül hagyván a polgárok összességét érdeklő közvetett kárt, csupán alanyi szempontból, a bűnös javára fogják fel a kérdést, oda jutnánk, hogy a büntetés feltételes elengedése válnék rendessé, holott az Bodor szerint csak kivétel gyanánt szerepelhetne. Még inkább ide jutnánk a második állítás révén, hogy t. i. a fiatal korú bűnösöket meg kell óvni a fogság romboló hatásától. Ez igen szép és nemes törekvés, de ha a megoldást úgy fogjuk fel, hogy az ily egyéneket fel kell menteni a büntetés alól: ez szükségkép azt eredményezné, hogy a fiatal büntevőket, hacsak nem visszaesők, sohasem lehetne megbüntetni. Könnyű belátni, hogy ennél sokkal czélravezetőbb mód a fiatal bűnösöknek javító intézetben való elzárása. Az ily intézetben a büntetéssel össze van kötve a nevelés, melynek jótékony hatása kimaradha- tatlan, ellenben a büntetés feltételes elengedése sem büntető, sem nevelő hatással nem bir, mert hisz a kedvezményezett egyént magára hagyják, kitéve mindama kisértéseknek, melyek őt bűnbe sodorták. Tehát szaporítani kell a javító intézeteket s ekkor a fogházakban mindinkább ritkulni fog a fiatal büntevők száma. A mi végre a Btk. némely túlszigoru intézkedéséből merített speciális hazai érvet illeti: erre csak a következő megjegyzést teszem. Mellőzve itt azt a kérdést, hogy a Btk. helyes alkalmazása valóban túlszigort eredményez-e, s hogy pl. a rózsatolvaj szigorú elitélése nem inkább bírói tévedésnek róható-e fel: azt minden esetre biztosan lehet állítani, hogy a törvény felismert hibájának correctivuma első sorban a törvény megváltoztatása. A mig ez meg nem történik, az államhatalom rendelkezése alatt áll a bűnüldözés joga, melynek alkalmazását esetleg felfüggesztheti vág)' korlátozhatja, végső esetben pedig a megkegyelmezés. Kegyelem volna az az expediens is, melyet e részben a feltételes elítélés nyújtana, ámde az államhatalom teljes jogkörének felforgatására vezetne, ha a törvény kegyelmezési jogot adna a bíróságnak oly esetekben, a melyek csakis a souverainitásban rejlő felségjognak lehetnek tárgyai. Bodor Lászlónak tehát szintén nem sikerült a feltételes elitélés czélját és alapelvét akként megjelölni, hogy az a kívánt eredményre vezetne. A végső következtetés az ő álláspontjából m
