Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
10 egész az utóbbi időben a criminalistika terén felszínre került, oly nehéz, oly messze kihatású, oly sok feltételezésü és kényes kezelésű problémákat egy egyszerű formulával véli megoldhatni : a repressiv rendszer minél nagyobb enyhítésével. Nálamnál avatottabb, nálamnál ügyesebb férfiak rnegczáfol- ták azon érveket, melyek büntetőtörvénykönyvünknek más előre haladottabb nemzetek törvényhozásával szemben a túlhajtott szigor színében szeretnék feltüntetni. En e helyütt csak arra utalok, hogy egy codex, mely oly széles spatiumot enged a büntetés kiszabásánál, mint a magyar, mely a rendkívüli enyhítés jogát minden relativ büntetéssel sújtott delictumnál érvényesülni engedni, mely kizárólag két bűntettre (a gyilkosságra és a felségsértés legsúlyosabb esetére) rendel absolut büntetést; már magában véve nem nevezhető szigorúnak. És ha csakugyan fordulnának elő szórványosan oly esetek, melyeknél a legkisebb büntetés alkalmazása is igazságtalanságot képez az eset individualitásánál fogva — leliet-e ezeken a törvényes minimum leszállításával segíteni, mely mégis csak mindig büntetést hagy fen ; vagy nem-e ezen esetekre van reserválva a kir. ügyész hivatásának opportunisticus fölfogása, esetleg a legfelsőbb kegyelem gyakorlása? Egyáltalán — s ez iránt már tisztában kellene lennünk — alkalmazása és nem szövege teszi a törvényt szigorúvá vagy enyhévé. Midőn a győzedelmes franczia köztársaság fegyverei az újólag alkotott «respublica cisalpina»-ba átültették a franczia törvényhozást és gyakorlatot; midőn a későbbi olasz királyságban is életbelépett az 1810. évi Code penal: az olasz judicatura fényesen kimutatta, mikép lehet az idegen törvény szigorát a gyakorlati alkalmazásban enyhíteni. «A legfőbb törvényszéknek 1813-tól 1819-ig kelt emlékezetes döntvényei legjobban igazolják — úgymond Niccolini — hogy az olasz jogászok nem nevezhetők «imitatores servum pecus»-nak: a talaj külömbsége szerint ugyanazon mag, mely nálunk enyhe jogszolgáltatást fejlesztett, Francziaországban különösen a császárság idejében, drákói judicaturát teremtett. És ezen szempontból mérlegelve a kérdést, van-e nekünk itt Magyarországon tudomásunk oly Ítéletekről, melyek aránytalan súlyuk által szánakozást keltettek volna a bűnös és megbotránkozást a bíróság fölött; nem talál10
