Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
11 jiik-e megvalósultnak a hires Schütze-nek jövendölését, hogy ép úgy mint a belgáknál, nálunk is a bíróság a 92. §. törvénybe- igtatásánál fogva az ú. n. középesetekben is a minimum körül fog oscillalni, és bármily enyhítő körülmény fenforgásánál indokolva fogja találni a rendkívüli enyhítés jogát? Tud-e közöttünk valaki — pedig a praxis leghíresebb képviselőit van szerencsém hallgatóim között tisztelni —- sok oly esetről, midőn halmazat, visszaesés, egyéb súlyosító körülmények között az első folyamodást! bíróság a maximumot alkalmazta volna? Nem győződhetik-e meg mindenki, a ki figyelmes szemmel kiséri felsőbb fórumaink judicaturáját, hogy a kir. ítélő Táblák és a kir. Curia, ha felmentenek is olyanokat, kiket az alsóbb forum elitéit, sokkal több esetben felemelik mint helyben hagyják az első instancia büntetéskimérését? Ezen látszólag ellentétes eljárás ugyanazon egy forrásra vezethető vissza. Ama férfiak, kiket bosszú évek tapasztalatai, megérlelt világnézetük, tanulmányaik és szélesebb látkörük a társadalmi jogrend fontossága iránt ép ügy felvilágosított, mint az emberi tévedések gyakoriságára tanított: a legsúlyosabb gyanúokokat sem cserélik fel a bizonyossággal, de másrészről igen jól tudják, hogy a büntetésnek csak nevével nem lehet oly elemeket megfékezni, kik tetteik által eléggé igazolták a gyengébb visszatartó eszközök hatástalanságát. De a felsőbb bíróságok ezen reformáló tevékenysége csak bizonyos esetekben érvényesülhet: akkor t. i., ha a vádlott és ennek folytán a kir. ügyész is felebbez. Nyílt titkot árulok el, hogy' a kir. ügyészség, lia csak feltűnő igazságtalanságot nem észlel a büntetés kiszabásában, csak akkor szokott jogorvoslatot bejelentem, ha a vádlott is felebbez. Más esetekben : az az, midőn vádlott belenyugszik az Ítéletbe, a vádhatóság nem szokott útjában állani az Ítélet jogerőre emelkedésének. Mindennap tanúi lehetünk annak, hogy a kir. ügyész a felebbező vádlott terhére maga is felebbezést jelent be, de belenyugszik az enyhébb táblai ítéletbe is, ha vádlottnak nincs kifogása ellene. Ezen látszólagos anomalia magyarázatát leli bűnvádi eljárásunk visszásságaiban, mely a felsőbb bíróságokra elviselhetetlen terhet ró, ha könnyebbítésükre mesterséges eszközökhöz nem nyúlnánk. Mostani eljárásunkban — és úgy lenne ez bizonyos и
