Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]
53 gösségi eljárás. A félnek kérdeznie kell önmagát: hová fordulnék, ha pert akarnék indítani sürgősségi ügyem alapja tekintetében ? Az a biró, a kihez a főügygyel fordulna, illetőleg annak a törvényszéknek az elnöke, egyúttal sürgősségi bírája. Ha pedig már folyamatban van a főügy, annál könnyebb az illetékes sürgősségi biró feltalálása. Kimondja 7., hogy kérelemnek kell előterjesztetnie, hogy a sürgősségi eljárás nem indítható meg egy harmadik, végrehajtó vagy közjegyző feljelentésére, de nem is a biró spontan elhatározására, melyre tán a főügy folyamán tapasztaltak alkalmat szolgáltathatnának; hanem az érdekelt fél kérelmére lehet ■csak helye ez eljárásnak. Kimondja 8., hogy az eljárás contradictorius, hogy nem az egyoldalú kérelemre, hanem csakis az ellenfél meghallgatása után, mely alkalommal a kérelmező fél is meghallgatandó: «a felek meghallgatasával», tehát tárgyalás tartásával gyakorolható csak a sürgősségi hatóság. Kimondja 9., hogy a sürgősségi biró nem elveket enunciál, nem ítél érdemileg, hanem intézkedik s hogy intézkedését «rendelet» alakjában kell meghoznia. Kimondja 10., hogy ez intézkedésnek milyen a hatálya, hogy az pusztán ideiglenes kisegítő, hogy a felek azt végleges bírói határozat kieszközlése utján megdönthetik, hogy ez intézkedés rés judicátát nem képezhet. Kimondja 11., hogy milyen korlátái vannak a sürgősségi biró hatalmának, hogy bármilyen sürgős és bármilyen kiáltó legyen az ügy, olyan határozatot nem hozhat, a mely a rendes •eljárásban ítélő bírót bármiként feszélyezhetné, ítéletének prseiudikálhatna, helyre nem hozható hátrányt alkotna bármelyik fél számára. Kimondja végre 12., hogy a sürgősségi rendelet, ha a biró helyén lévőnek találja, nyomban, minden teljesítési határidő mellőzésével végrehajtható; hogy ennek folytán végrehajtatását semmi jogorvoslat nem akadályozhatja s hogy e tekintetben a kir. Curia kézbesített és lejárt ítéletével egyenlő. Ha már most figyelembe veszszük, hogy ez intézmény nálunk még egészen új, hogy nálunk újabb, mint 1685-ben Páris- ban volt: belátandjuk, hogy a törvényhozónak, a ki az intéz73
