Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Ferencz: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei [44., 1889]
(i közmunkával és csak beleegyezésük mellett engedi foglalkoztatni, és ez esetben is csupán a fegyenczektől és a szabad munkásoktól való elkülönítés feltétele alatt. (37. §.) A rabruha viselése és a rab élelmezés kötelezőleg van előírva (37. §. második bekezdés). A fegyház és börtönbüntetés tartalma között mutatkozó különbség — a munkáltatás tekintetében fennálló, előbb már érintett eltérés mellett — abban nyilvánul, hogy a rabok házi rendje és fegyelme enyhébb a fegyen ezekénél, és hogy a rabok naponként nem egy, hanem két órát tölthetnek a börtönhöz tartozó területen (37. §. második bekezdés és 38. §.). 5. Vétségekre nézve a törvény a szabadságvesztésbüntetésnek csak egy nemét ismeri: a fogházbüntetést. Ez öt évig tarthat; legrövidebb tartama pedig egy nap (25. §.); végrehajtásának helye : a törvényszéki és járásbirósági fogházak (39. §.); intensitása jelentékenyen csekélyebb mint akár a fegyházé, akár a börtöné. A munkakényszer a fogházbüntetésnél is megvan ugyan; de már a munkanem választásának jogával és avval a föltétellel, hogy a munka az elitéit egyéni viszonyainak megfeleljen. Az élelem, a házi rend és fegyelem tekintetében fennálló szabályok enyhébbek, mint a fegyháznál és börtönnél e részben megállapítottak (40. §.); sőt a törvény megengedi a bíróságoknak azt is, hogy egyes fogházra ítélteket — különösen tekintetre méltó okoknál fogva — fölmentsenek a munka alól, illetőleg megengedjék nekik, hogy magukat saját költségükön élelmezhessék (41. §.). A fiatal (életüknek huszadik évét még be nem töltött) bűntetteseknél, a kiknél a javítási, illetőleg az a ezélzat, hogy az erkölcsi megromlástól megóvassanak, nagyon előtérbe nyomul, a kimondott fogházbüntetés végrehajtásának módozata gyanánt a bíróság, illetőleg az igazságügyi miniszter a javítóintézetbe való elhelyezést rendelheti el (42. §.). Ezt törvényünk nem tekinti büntetési nemnek, hanem csak végrehajtási módozatnak. Jellege az, hogy a büntetés, a megtorlás itt háttérbe szoríttatik, helyet adva a javításnak, az erkölcsi nevelésnek mint fő czélnak. Kihágás miatt három napnál hosszabb elzárásra ítélt húsz 84
