Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Ferencz: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei [44., 1889]
о Az államfogházbüntetés tartalma — a személyes szabadságnak a szabságvesztésbüntetés természetéből folyó korlátozásán kívül — úgyszólván a puszta letartóztatásban merül ki, a mennyiben az államfoglyok munkára nem kényszeríthetők, saját ruházatukat viselhetik, és önmagukat élelmezhetik. (35. §.) 3. A szabadságvesztésnek legsúlyosabb neme tételes jogunkban afegyház. Kizárólag bűntettekre alkalmazható. Törvényünk értelmében a fegyház az egyedüli szabadságvesztésbüntetés, a mely életfogytig tarthat, azonban ekkor sem absolut büntetési nem, mert enyhitő körülmények fenforgása mellett (91. §.) tizenöt évi időtartamúra, sőt rendkívüli enyhitő körülmények hatása alatt (92. §.) 10—15 évi tartamúra is átváltoztatható. De még ha a concrét esetben életfogytig tartó fegyház szabatik is ki, a büntetés végrehajtása alatt ez elvesztheti absolut jellegét, a mennyiben, ha az elitéit szorgalma és jóviselete által a javulásra alapos reményt nyújtott: legalább tizenöt évi fegyházbüntetés kiállása után feltételes szabadságra bocsátható. (48. §.) A határozott idejű fegyház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama pedig két év (22. §.). A fegyházbüntetés munkakényszerrel,* fegyházi élelmezéssel és a fegyházi ruhának előirt viselésével jár, s a fegyen - czet a börtönügyi igazgatás által megállapított házszabályoknak és házi fegyelemnek veti alá. (29. §.) Végrehajtásának törvényünk értelmében (28. §.) országos fegyintézetben kellene történnie. 4. A szabadságvesztésbüntetésnek a bűntettekre alkalmazható másik neme : a börtön. Csak határozott időtartamú; leg- fölebb tíz évig tarthat; minimuma: hat hó. (24. §.) A börtönbüntetést a törvény (36. §.) kerületi börtönben, vagy az igazságügyi miniszter által e czélra kijelölt törvényszéki fogházban rendeli végrehajtatni. A börtönre itéltnek (rabnak) munkára szorítását a törvény előírja ugyan, de a munka neme tekintetében a raboknak választási jogot ad, és a börtönépület területén kívül őket csak * Mindazonáltal azzal a korlátozással, hogy a fegyenczek a fegyintézeten kívül közmunkára beleegyezésük nélkül is ugyan, de csak akkor alkalmazhatók, ha őket a többi munkásoktól elkülöníteni lehet. (29. §.) 83
