Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Miksa: A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat [43., 1889]
23 a vagyoni felelősséget, azt, hogy kire terjed ki a törvény hatálya. A vagyoni felelősség tekintetében kimondja a javaslat, hogy : «a biró és birósági hivatalnok vagyonilag is felelős mindazért a kárért, a melyet hivatalos eljárásában szándékosan, gondatlanságból vagy nyilvánvaló tévedésből okozott, ha a kár a törvényben meghatározott jogorvoslatok igénybe vételével nem volt elhárítható.» (2. §. első bekezdés.) Számtalan jogi könyvet, törvényt kellett felütnünk, hogy megtaláljuk, mi az a nyilvánvaló tévedés, mert megkülönböztetnek személyi, tárgybani, azonossági, tulajdonsági, ténybeli és jogi, menthető és nem menthető tévedést, de nyilvánvaló tévedés sehol sem található. Téved valaki, ha valamit valónak képzel, a mi nem az, vagy a mint Windscheid] (Lehrbuch I. к. 222. 1.) meghatározza : ha a nyilatkozó nem bir öntudattal, hogy adott nyilatkozatában valami akarva van, a mit nem akart. Az ily téves képzelet folytán előállott akarat, minthogy az ez által lett előidézve, nem tekinthető akaratnak. Különbség teendő azonban a menthető és menthetetlen tévedés között. Menthető tévedésnek mondható a ténybeli, nem menthető a jogi tévedés, azonban ez nem elég szabatos, az egyedüli megkülönböztetése a tévedésnek az, vajon vétkes gondatlanságból előidézett-e, avagy nem ? A ki helytelenül magyaráz egy törvényt, a ki helytelen következtetéseket von le az adott körülményekből, téved, talán, hogy úgy mondjam «nyilvánvalólag» téved de veszélyes ily terminológiát használni egy törvényben kártérítés megállapítására, egyrészről, mert a biró hiába fog fordulni a tudományhoz felvilágosítás adása végett, hogy mi a nyilvánvaló tévedés, másrészről, mert az egyes bírói cselekvények helytelen, igaztalan megítélésére vezet. De helytelen a tévedést külön felemlíteni, kártérítés megállapítása végett, mert in ultima ratio a tévedés vagy vétkes gondatlanságból származik, és akkor a vétkes gondatlanság állapítja meg a kártérítési kötelezettséget vagy nem abból származik, és akkor nem sújtható a biró kártérítéssel. Más kérdés azonban az, vajon szabad-e a bírót ily súlyos kártérítési kötelezettség alá vetni. Nincs a világon törvény, mely tovább menne e tekintetben a gondatlanságnál. Érdekes a nemet polgári törvénykönyv tervezetét összehasonlítani jelen 6i
