Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Miksa: A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat [43., 1889]
17 tenni az első bírót, a ki 26-ik évétől 60-ik évéig független, mint a legfelsőbb bírót, a ki már rendszerint ötvenen jóval felüli korban jut helyére, kinek meg kell gondolnia, minél közelebb jön a 65-ik évhez, hogy az igazságügyminiszter kezében van, a ki, ha jónak látja, elmozdítja öt állásáról, ezt másnak mint törvényhozási baklövésnek nem lehet mondani. Még kezdetben nem mutatkozik az ily rendelkezés fonáksága, később annál inkább érezhetővé válik, mert az ítélkezés körüli tapasztalat, mely csak lassanként formálódik, mintegy megszakíttatik, a mennyiben az idősebb bírák a törvény által kizáratnak abból. Csak a kornak felemelése segíthet némikép a bajon, de akkor is a legfelsőbb bíróság tagjai nagyobb korban volnának nyugalomba helyezendők, mint az alsóbb bírósági tagok. Azonban a független biró önmagában nem elég garantia, hogy a bírói tekintély megóvassék, erősbíttessék, és hogy az igazságszolgáltatás közegei a fegyelmi törvény által önállóságukban ennek kárára meg ne ingattassanak, —- ehhez egészséges bírói szervezet szükségeltetik. Ha mi a bírót felelőssé akarjuk tenni, meg kell adni a módot, hogy a felelősséget el is bírja. És erre első sorban szükségeltetik, hogy képzett legyen. A bírói hivatalba való belépés nagy kérdése a legtöbb állam törvényhozását foglalkoztatja és foglalkoztatta. A biró belső értékétől függ az igazság értéke és a törvény üdvös eredménye. A független bírónak bátorsága lesz kimondani egy ítéletet, de a tudatlan, iszonyú károkat okoz. Minden ítélet a felek egyikének elégtételt, másikának szomorúságot vagy boszúságot okoz, csak a képesség az igazat felismerni, adhatja meg neki az irányt, melyet követnie kell. Francziaországban az első császárság, a restauratio, a második császárság alatt, a bírói noviciatus, mint auditoriatus, mint kisegítő bírói intézmény, mint bírói attaché volt szabályozva, maga a bíróság gyakran adott kifejezést óhajának, hogy az szerveztessék. 1875-ben Dufaure igazságügyminiszter ideiglenes pályázatot nyitott a bírói hivatalba való való belépőknek, a kik egy bizottság által vizsgáltattak meg, mely állott a sem- mítőszék egy tagjának elnöklete alatt, jogtanárok, bírósági tagok és ügyvédekből, mely bizottság előtt két jogi kérdés» 2 55
