Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
71 intézkedés gyanánt sem szolgálhat az, mert büntetendő cselekményt épen úgy, sőt (a felügyelet hiányossága, az elkülönítés lehetetlensége folytán) még könnyebben követhet el a «bensőleg gonosz» elmebeteg я fogházban, mint valamely megfelelő gyógyintézetben. Nem védhető szerintem az utasításnak kérdéses rendelkezése azon az alapon sem, hogy a további fogházban tartás büntetés akarna lenni a letartóztatott részéről korábban elkövetett büntetendő cselekményért, melynek nyoma a tettes «benső ■gonoszságában» még fenmaradt. Elmebeteg egyén (pedig itt olyanról van szó, a kinek elmebetegsége kétségtelenül megái lapittatott), nem tartozik sem a büntetőjog, sem a büntetés végrehajtásának körébe. Vele szemben a büntetés elveszti czélját, ■indokát és ezzel együtt jogosultságát. A büntetés megtorló jellege épen úgy nem gyakorol rá hatást, mint nem képes az •erkölcsi romlottságát javítani. Az ilyen elítéltnek nincs többé helye a büntetési intézetben. És pedig annál kevésbbé, mert további letartóztatása nemcsak a fennebbi szempontból, de egy másik indokból is tökéletesen jogtalan. A bűntettes csak szabadságvesztés büntetésre lett elítélve, nem pedig lelki épségének elvesztésére is. Ebből az következik, hogy ha elmebeteggé vált és e betegsége gyógyítha- tónak bizonyul (pedig ilyenekről van szó a 61. §-ban, mert a gyógyíthatatlanokat a 65. §. tárgyalja), az államnak nincs joga megvonni tőle a gyógyítás eszközeit, elzárni őt a megfelelő kezeléstől. Nincs joga épen úgy, mint a hogy nem volna joga testi betegsége esetén változatlanul tovább alkalmazni ellenében a büntetés végrehajtását és ez által fizikailag tönkre tenni a letartóztatottat. A fogházak mai szervezetében pedig, midőn fogházaink egy része (mint a hivatalos adatokból látom, az ügyészségi fogházaknál 17*91 °/o, a járásbiróságiaknál %‘3í20/o) még kórházi helyiséggel sem bír, midőn a fogházorvosnak rendszerint egyáltalában nincsenek különleges ismeretei az elme-gyógyászatból, midőn hiányzik az elme-gyógyászatnak egyik, nagyon fontos alkatrésze a képzett intézeti személyzet: ilyen körülmények közt illusorius a fogházban még csak megkísérelni is az elmebeteg bűntettes gyógykezelését. 267
